Megyei előtalálkozót szerveztek a leendő elsőáldozóknak a Prohászka templomban

Csak emlékeztetőül: az Eucharisztia a kereszténység központi mozzanata. Az áldozáskor a hívők Krisztus testét veszik magukhoz, méghozzá a hittitok lényege szerint nem átvitt, szimbolikus értelemben, hanem – noha a kenyér (ostya) színe alatt, de – valóságosan. Bármilyen felfoghatatlan legyen is mindez, az köztudott, hogy a másokért vállalt áldozat legmagasabb fokaként számos mitológiában, de még a népmesék világában is feltűnik az önmagát táplálékul adó önfeláldozás motívuma. A fiókáit a vérével tápláló pelikántól a griff hátán az egekbe emelkedő legkisebb fiúig, aki a combjából kivágott hússal eteti a madarat. Abban a kultúrában, amely embervolta legnemesebb (bár olykor irracionális) vonásairól épp lemondani készül, csak hogy az épülő mesterséges értelemmel hatékonyabban működhessen együtt, az Eucharisztia a nem hívők számára is jelképe lehet a szeretet minden értelmet meghaladó erejének. Hiszen, mivel nem e világból való, a szeretetre szoftvert írni, robotot programozni nem lehet. Egyre nagyobb szüksége lesz hát rá a világnak.

A megye minden szegletéből autóbuszokkal érkező leendő elsőáldozók, a kísérőikkel együtt 10 órára megtöltötték a Prohászka-templomot, ahol Spányi Antal megyés püspök és paptársai jelenlétében a szentmise kezdetét vette. A templom környékén megelőzőleg érzékelhető volt a forgalom nyomása. A hatalmas és – lévén kisgyermekek – fokozottan érzékeny tömeget mozgató rendezvény a szervezők számára minden bizonnyal jelentős logisztikai terheket rótt, ám az egyik célja épp az volt, hogy a katolikus egyház megmutassa magát. A szentmise után a gyermekek, csoportvezetőiket követve gyalogosan vonultak át a belvárosba, ahol az Országalma mellé érve a kisfiúkat a Ciszterci Szent István Gimnázium felé irányították tovább, míg a kislányok a Szent István Hit­oktatási és Művelődési Ház termeiben foglaltak helyet.

Míg a kicsik a székeikre odakészített ebédcsomagokat bontogatták, a sajtónak alkalma nyílt pár szót váltani azokkal az Indiából és Indonéziából érkezett papokkal, papnövendékekkel, akik a délutáni foglalkozáson a leendő elsőáldozóknak a távoli földrészeken élő keresztények életéről meséltek. A harmadéves szeminarista Algon, aki Indonéziából érkezett, kérdésre válaszolva lapunknak egyebek mellett elmondta: missziós munkát végez Magyarországon. A délutáni előadásokat követően a találkozó a Szent Imre-templomban megtartott közös szentségimádással ért véget 14 órakor.