Négy egyház tartott közös szertartást mindenszentek napján Fehérváron

A megemlékezésre érkezőket a mindenszentekkor szokásos, rendőri irányítással biztosított csúcsforgalom fogadta a Béla úti temetőnél péntek este. Az elhunyt hozzátartozóikhoz kilátogató tömegek számára rendkívüli parkolót nyitottak itt is, mégpedig az Aszal-völgy és a temetői parkoló közötti füves területen. A ravatalozóba az ünnepi alkalomra különleges módon, hullott őszi lombbal, virágokkal és gyertyafénnyel varázsoltak meghitt enteriőrt a szervezők. A megemlékezés a ravatalozó kivilágított hátsó terében fölsorakozott Vox Mirabilis Kamarakórus karénekével vette kezdetét.

Ezt követően Cser-Palkovics András szólt. – A szeretet úrrá lesz a halálon, úrrá lesz az elmúláson is – fogalmazott, városvezetőként azt a szempontot is fölvetve, hogy miközben szeretteinkre, családtagjainkra, barátainkra emlékezni jöttünk, ők egyúttal a város egykori polgárai is. Élték az életüket, tették a dolgukat – és gyarapították közösségüket. Ezért köszönet illeti meg őket. A megemlékezést megelőző temetői sétájának tapasztalatait összegezve a polgármester egyebek mellett elmondta: a temető csendjében a szomszédos síroknál állók gyászát is átérezhetjük. Így felfedezhetjük az embereket a látszólagos idegenségen túl is összekötő közös sors szálait.

Az ökumenikus igehirdetés Bencze András evangélikus lelkész szolgálatával vette kezdetét, aki a szertartás elején az európai kultúrtörténetet átható 130. zsoltárból idézett. – A mélységből kiáltok Uram hozzád! – utalt évezredes mondatokkal az ember végső kiszolgáltatottságára. – Kedves gyászolók és emlékezők: gyertek, csendesedjünk el Isten színe előtt és imádkozzunk – lépett a szószékhez Szász Zoltán református lelkész, aki személyes hangú, kötetlen imádságban folyamodott az ember elmúlással szembeni tehetetlenségének mélyéből a hit isteni vigasztalásáért. – Kezdetben vala az ige – olvasta föl János evangéliumának ólomsúlyú kezdő mondatait Tornyai Gábor római katolikus plébános, aki a végső fényről, a megbékéltető világosságába vetett reménységről beszélt. A szertartás Révész Lajos baptista lelkész szavaival zárult, akinek vezetésével a megemlékezés résztvevői közösen imádkozták el a Miatyánkot. A Vox Mirabilis Kamarakórus záró éneke után a megemlékezők mécseseket helyeztek el a ravatalozónál.