Egy bujkáló, iváncsai áramkimaradás tanulságos története

A két település polgármestere, Simonné Zsuffa Erzsébet és Molnár Tibor arra jutottak: a helyzet tovább már nem tartható. Határozott fellépésük eredményeképp az E.ON területgazdái végre alapos és átfogó hálózati terepbejárást tartottak, december 31-én, Adony térségében rábukkantak a meghibásodott vezetékszakaszra. Mint az E.ON január 4-én, az Iváncsai Közös Önkormányzati Hivatalnak eljuttatott hivatalos jelentésében áll: konkrétan szálkisodródásra és égésnyomokra bukkantak.

A szálkisodródás konkrétan azt jelenti, hogy a hajókötélnyi vastagságú sodrott felsővezetékben egy szál elpattan, majd, ahogyan a felsővezeték a hő és a légmozgás hatására maga is mozog: e szál spirálisan kisodródik, kibomlik a többi vezetékszál szorításából.

Idővel a kilógó, szabadon lengő vezetékszál egyre hosszabbá válik, végül elkezd a szomszédos légvezetékekhez hozzáérni, először csak egy-egy pillanatra, később mind hosszabb időre okozva zárlatot.

Mint Iváncsa jegyzőjétől, Sáfár Gabriellától megtudtuk, bejelentéseiket az E.ON kezdetben azzal hárította el, hogy csupán a madarak, illetve a vezetékekre hulló faágak okoznak időleges áramkimaradást a rendszerben. Az áramszolgáltató feltehetően a legnagyobb jóhiszeműséggel válaszolt így, hiszen a kiszámíthatatlanul jelentkező rövidzárlatok jelensége pontosan megegyezett a természetes okok, például a nagyobb testű madarak által előidézett hasonló áramkiesésekkel.

Mint az E.ON jelentésében áll: az Iváncsa települést is ellátó, Szabadegyháza–Pusztaszabolcs elnevezésű középfeszültségű elosztóhálózaton 2019. december 11-ig összesen 12 alkalommal dokumentáltak rövid idejű tápfeszültség-kimaradással járó üzemi eseményt. Ebből novemberben négy alkalommal. Ezekre a rövid ideig tartó zárlatokra a középfeszültségű hálózat rendszerei – üzemszerűen – védelmi működéssel reagáltak. Amint a zárlat megszűnt, a védelmi működés is leállt, a lakásokban pedig ismét volt áram.

Mindez talán örökké is tarthatott volna így, ha Iváncsa polgármestere, Molnár Tibor nem fordul azzal a felhívással a lakókhoz, hogy – dokumentációs céllal – minden egyes áramkimaradásról értesítsék az önkormányzatot. Az összegyűjtött adatok alapján elkészített hálózati statisztika aztán a szolgáltatónak is segítséget nyújtott a hiba (komolyságának) felismerésében, lokalizálásában. A szóba jöhető vezetékszakaszok hosszát figyelembe véve még így is, mintha tűt kerestek volna a szénakazalban, de végül sikerrel jártak.

Az esetből a jövőnek szóló tanulság: vannak, lehetnek olyan rejtőzködő hibák, amelyeket csupán szervezetten, együttműködve lehet kijavítani. No meg olyan vezetőkkel, akik szembenéznek a problémával.