Pusztaszabolcs tárgyi, képi, írott örökségét gyűjtik a közös emlékezet terébe

A gyűjteményt 1997-ben alapították az egykori Velinszky László, ma Szabolcs Vezér Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium galériájában. A helytörténet tárgyi és szellemi anyagának megőrzésére és gyarapítására a Pusztaszabolcsi Hagyományőrző és Hagyományteremtő Alapítvány egy esztendővel később jött létre. A gyűjtemény idővel kinőtte az iskolát, ezért az alapítvány új helyet keresett számára. Így került 2013-ban a korábbi MÁV iskola épületébe, ahol 2014 júliusában adták át a Hagyományok házát, a helytörténeti gyűjtemény jelenlegi otthonát. A gyűjtemény 2015 elejétől a Fejér megyei értéktár része. Ottjártunkkor Czöndör Mihályné Joó Katalin, az alapítvány koordinátora adott ízelítőt a folyton gyarapodó anyagból.

Havay István hobbija a fotózás volt. Csak épp 80 esztendővel ezelőtt. A Magyar Királyi Államvasutak főszertárnoka 1936-ban Pusztaszabolcson örökítette meg a mindennapokat, a helytörténet értékes képi dokumentumait hagyva az utókorra. A fotográfiák végül Demeter Zsófia történész jóvoltából kerültek vissza a gyűjteménybe, amelynek falain jól megférnek azon egykori polgárok használati tárgyaival, akik a képeken itt-ott tán föl is bukkannak. A Králl-hagyatékból származó fodrászüzlet, a Podmaniczky-szabóság, vagy a háború utáni népboltok hangulatát idéző installáció önmagában is teljes értékűen idézik meg a múlt század elejének és közepének levegőjét. Nem beszélve a régi gyógyszertár kúp- és tablettakészítő eszközeiről, mérlegeiről és exszikkátorairól, vagy a nagy tiszteletben állott Kovácsai doktor orvosi felszereléséről.

A terem átellenben lévő sarkában komplett babaszoba áll, mellette egy hagyományosan megvetett régi ágy, Ádám László tanár családi hagyatékából. Az ágyra terítve egy pazarul hímzett, hófehér, múlt századi női kisnadrág pihen, amelyre pillantva régi korok fontolva haladó romantikája sejlik föl. E darabhoz képest egy modern, műszálas tanga olyan, mint gyorsétterem az uralkodói estebédhez képest.

A gazdag helytörténeti gyűjtemény szinte minden iskolai tantárgy historikus, élményalapú oktatásához szolgálhat szemléltető eszközökkel, a kémiától az erkölcstanig. Ráadásul, a gyűjtemény legtöbb darabjának egykori tulajdonosához az emlékezet még őrzi az útvonalat. A babasarok bölcsőjében nyugvó pólyában például, jó hetven éve, a város ma már nyugdíjas vízvezeték- és fűtésszerelőjét ringatták.

Az alapítvány civil önkéntes munkatársi közösségének tagjai, Fehér Mihályné, László Jánosné és Mányi Lajosné – természetesen Czöndör Mihályné Joó Katalinnal együtt – a gyűjtemény körüli feladatokat ellenszolgáltatás nélkül, a szabad idejükben látják el.