In memoriam Kovács József

Előtte egy hónapot töltöttünk a városban, kinyílt előttünk minden ajtó. Az akkori városi tanács népművelői szervezték meg programjainkat. Közéjük tartozott Kovács József is, akit akkor ismertem meg. Azóta tudom, hogy vérbeli népművelő volt. Most, hogy fiától, Pétertől megtudtam halálhírét, ezek a 46 éves emlékek jutottak eszembe először. Jóska akkor már túl volt pályája elején, és nem sokkal később el is került a várostól. Az újabb időkben is számtalanszor találkoztunk, hiszen mindvégig tevékeny részese volt Székesfehérvár művelődési életének. Tudtuk róla, hogy annak idején megpróbálkozott a színészmesterséggel is, de nem vették föl a főiskolára. A versmondás viszont örök szenvedélye maradt. Oly sok mindent végzett, hogy fölsorolni itt lehetetlen. Ama, már emlegetett hetvenes évektől legfőképpen Fehérvárért. Kisebb kitérők után nyugdíjazásáig a Gárdonyi Géza Művelődési Házat vezette. A város szélén, a központtól eltérő viszonyok közepette. Maroshegy kultúrájáért. Nyugodjon békében!