Emberöltőnyi fáradság a habarcs

2020.03.03. 07:00

Nulláról építették fel Fejér egyetlen fennmaradt kővárát

Ünnepi közgyűlést tartott a Várbarátok Társasága Csókakő faluházában. Negyed évszázad fáradságát és eredményeit ünnepelték a fehér abrosz mellett.

FMH

Huszonöt esztendő fáradságos, ám szívből szeretett munkájáról emlékeztek meg a lovagok Fotó: PJD

A Fejér Megyei Hírlap volt az, amely megfújta a harsonákat, hogy a csókakői várnak fel kell támadnia hamvaiból. A közelmúltban elhunyt Fülöp Gyula korábbi múzeumigazgató cikke ébresztette rá Sörédi Pál helyi iskolaigazgatót, hogy meg kell menteni a várat a végső pusztulástól. A muzeológus a lap hasábjain úgy fogalmazott: áll még a csókakői vár, de ki tudja, meddig még? Egy maroknyi, ám annál nagyobb lelkesedéssel megáldott csapat ült össze 25 éve februárban, hogy munkához lásson.

Tölgyfa kapu, rostély, farkasverem és felvonóhíd védi a várat

Az elhatározást támogatta az akkori gyűlésre ellátogató Csutor Éva, a műemlékvédelmi felügyelőség munkatársa is. A súlyos, felelősséget ébresztő mondat és a hivatal támogatása nyomán a hétszáz éves csókakői vár tövében 40 fővel megalakult a Várbarátok Társasága, és azonnal munkához is láttak. Megszüntették a veszélyes kiomlásokat a várfalon, kiirtották az elvadult aljnövényzetet, illetve fákat, bokrokat a várrom területéről, és korlátokat építettek a balesetveszélyes helyekre. Az időközben kiérkező régészek munkáját is segítették, a törmelékek tisztítása is a feladataik közé tartozott éppúgy, ahogy a történelem és az időjárás viharai miatt elomló falak köveinek deponálása. A vár újjáépítését nem tartották kivitelezhetőnek a szakemberek, ugyanis annak nem volt semmilyen infrastrukturális feltétele. A lokálpatrióták csapata ezt a választ nem tudta elfogadni, ezért egy év alatt utat vájt a sziklába, társadalmi munkával és összegyűjtött adományokból. Nem holmi ösvény kanyargott fel 1996 májusában, hanem aszfaltozott műút, majd feljutott az áram és az ivóvíz is az ódon falak tövéhez.

Huszonöt esztendő fáradságos, ám szívből szeretett munkájáról emlékeztek meg a lovagok Fotó: PJD

A helyi kezdeményezésből szinte megyei mozgalom lett

Távoli településeken élők is fellelkesültek, mert a csapat igazi csapat volt. Közös lelkesedés és cél hajtotta őket a kezdetektől huszonöt éven át, egészen napjainkig. Ott minden hónap utolsó szombatján csapatépítő tréning volt már akkor. Jöttek az emberek, és surrant a lapát a murva alatt, pattant a szikra és szilánk a sziklából a csákány nyomán, koppant a fejsze a tiszteletlen fák és bokrok tövén, és közben szállt felettük a bogrács fedője alól előgöndörödő fehér gőz, mely sokat ígérő illatokkal tartotta a lelket a dolgos kezeket mozgatókban. És épültek a falak, egyik a másik után, és a fellegvár az égre mered, mikor a rendezvénytérről bámulja a nép a tűzijátékot. Ágyúkat is öntettek, hozzájuk talpakat ácsoltattak, kiegészült a kaputorony is. Tölgyfa kapun, rostélyon, farkasvermen és felvonóhídon lehet csak bejutni a várba, a török kori barbakánon túl. A szintén felépült várkápolnában kétszer is miséznek évente, sőt esküvőket is tartanak. Tizenkét hófehér palástos lovag volt régen a várbarátok vezetése, és azóta is az élen áll a lovagi tagozat. Bekerülni ide nem könnyű, mert bizony az ünnepnapok után szegre kell akasztani a kényes felleghajtót, és szerszámot, tollat, telefont kell ragadni, dolgozni, menni, szervezni kell, hogy ne állhasson a közös ügy útjába semmi.

Az ünnepi közgyűlésen megemlékeztek a nagytermet megtöltő barátok azokról, akik elestek a hosszú harc alatt a tagság, illetve a lovagi tagozat soraiból. Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum igazgatója is jelen volt az eseményen. Gratulált az elmúlt két és fél évtized eredményeihez és a kitartáshoz. Hozzátette, hogy közel tíz láda leletanyag is összejött, miközben ilyen szintre felépült a vár, így a múzeumnak is rengeteg a tennivalója. Tennivaló akad, de a beígért forrásokat átcsoportosította az állam. Nagy beruházásra készültek a várbarátok, ami elmarad, tolódik, ki tudja, de a lelkesedés lángját efféle fuvallatok nem tudják eloltani. A vár áll és állni fog. A palotaszárnyra és az öregtoronyra került volna idén tető, hogy lehessen egy kiállítóhely is a falak között. Most nincs forrás erre, de azért még karban kell tartani a várat és szárazon a tenni akarás puskaporát.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában