A Comeniusban azonnal át tudtak állni a távoktatásra – Rockenbauer Lajossal beszélgettünk

De mi van azzal a hatvanas plusszal élő igazgatóval, aki holnapután „harcba” küldi végzős tanítványait a saját iskolájában? A szombaton megjelenő Vén Diák melléklethez egyeztetnem kellett néhány adatot, ezért hívtam fel Rockenbauer Lajost, a Comenius-iskola igazgatóját. A tények helyretétele után az igazgató felvillanyozva hadarta, milyen gazdag lett tudásban, információkban. Álljon meg a menet, Lajos! Te vidám vagy? – tettem fel a kérdésemet bambán. És Lajos felvillanyozódva szőtte válaszait. Az Olvasó elnézését kérem, de nem tudom és nem is akarom máshogy visszaadni a beszélgetés hangulatát, mint ahogy történt, tegeződve, baráti hangon.

Úgy hallom, valaminek nagyon örülsz, pedig olyan történik most mindenkivel, amire talán soha nem volt példa. Hatalmas felelősség van a válladon, sok gyerekért felelsz, és egy merőben új helyzetben nem hibázhatsz.

– 460 diákért felelek, ha az ovisainkat is idesorolom. Engem magához ölelt a szerencse, mert már szeptember óta önkéntes iskolaigazgatóként járok egy távoktatási Microsoft-képzésre, illetve dehogyis önkéntes. A középső lányom, aki nálunk oktat, a diplomamunkáját abból írta, hogyan lehet egy iskolát távoktatásra átállítani. Ő Kovácsné Rockenbauer Réka, aki Microsoft innovatív educator, és egyszerűen kötelezett engem arra, hogy a Comeniust készítsük fel a távoktatásra.

Jól értem, hogy ti már szeptemberben megkezdtétek a vírus elleni készülődést?

– Így is fogalmazhatunk. Dédelgettem azt az álmot, hogy végzősök esetében minden héten betennék egy olyan napot, amikor nem kell iskolába járással eltölteni az időt, hanem a választott emelt szintű érettségitételeikben elmerülhetnek otthon, és a hálózatot kihasználva konzultálhatnak a kollégákkal. A lányommal közösen ezt készítettük elő, hogy majd 2020 őszén elindulhassunk.

Az előkészületek alatt tudtatok bármilyen tapasztalatot begyűjteni?

– Csak szemlélődni kellett a nagyvilágban: Izlandon, Skandináviában ezt a technológiát használják már jó ideje a közlekedési nehézségek miatt, de hasonló a helyzet Ausztráliával is. Amit ebben azonnal megláttam, az az, hogy végre elszakadhatunk attól, hogy sorba rendezett padokban ülnek a gyerekek fegyelmezetten, a tanár pedig magyaráz a táblának, a tábla már nagyon okos, a gyerekek meg nagyon-nagyon unják az egészet!

No, állj! Azért te sem vagy már mai gyerek. Mennyire terhelt meg téged ez az új világ?

– A képzés elején azt sem tudtam, miről beszélnek. De ha benne vagy, akkor fokozatosan ragad magával. És tudod, a legnagyobb lányom egy multinacionális cégnél ugyanezt a szoftvert használja, és egy csoportot ő hozott létre az iskolában, hogy távoktatásra állhassanak át. Így könnyű volt a dolgom, mikor miniszterelnök úr március közepén kihirdette a vészhelyzetet, mi már hétfőn három órakor távoktatással tanultuk a kémiát. Mivel a rendszert az iskolában egy csoport ismerte, azonnal megkezdtük a képzést is a tanárainknál, majd naponta egy-egy osztályt léptettünk be a hálózatba. Tizenkét évfolyamot, köztük olaszosokat, angolosokat, oroszosokat, németeseket, és sorolhatnám, valamint szülőket, tanárokat állítottunk egy rendszer alá, de több csoportba. És talán a legfontosabb: az új világban nem a tanárok köré szerveztem a diákokat, hanem fordítva, a diákok köré a tanárokat. Most még a zsiványnak mondható gyermek is határidőre elkészíti a dolgait, hiszen a házi feladat fogalma értelmét vesztette, beavatottak lettek, részük a feladat.

Ezek szerint a mesterdiplomázó lányodnak köszönhetted, hogy a miniszterelnök bejelentését követően azonnal megkezdhettétek az átállást?

– Az semmi! A feleségemmel, legnagyobb lányommal és annak férjével Ausztriában voltunk síelni a bejelentés napján, aminek egyenes következménye lett a kéthetes önkéntes karanténunk.

Akkor ki vezényelte le az átalakítást?

– Réka lányom. Mi a feleségemmel már úton hazafelé az autóban terveztünk, de Réka csinálta az oroszlánrészét a munkának.

Mennyi idő volt, amíg az iskola teljes egészében átállt az új rendszerre?

– Tizenkét munkanap. Minden megnyitott osztálynak virtuális szülői értekezletet tartott Réka, amire az osztályban tanító pedagógusokat is meghívta.

Fel kell tennem a kérdést: úgy látod, hogy diákok, tanárok, szülők, az emberek együttműködőbbek lettek?

– Igen. A veszélyhelyzet igenis ezt hozta ki, együttműködőbbek lettek az emberek.

Melyik a legkisebb korosztály, amelyik még elviseli a digitális világot?

– Azt mondom, hogy a negyedik osztályig. Az alatt szükség van a szülő fizikai jelenlétére. De az óvodásoknál csodák történnek, amikor a monitorról mesél, énekel az óvó néni a gyerekeknek.

A digitális ovisok mellett ott áll egy másik generáció, akik szombaton nem érezhetik a virág illatát, nem integetnek a barátok, osztálytársak, szülők, nem ballaghatnak úgy, mint elődeik. Hogy lehet ezt megélni végzősnek, tanárnak?

– Ilyet soha nem próbáltunk. A neten keresztül szeretnék tőlük elköszönni, de nem tudom, az a pillanat milyen lesz. A virágillat, kézfogás, közös ének most elmarad. Ezt magam is nagyon sajnálom.

Megkérdeztem az igazgatót, miként készülnek a hétfőn induló érettségire, amire meghökkentő és érzelemben gazdag választ adott Rockenbauer Lajos.

[audio mp3="https://www.feol.hu/wp-content/uploads/2020/05/RockenbauerLajos.mp3"][/audio]