In memoriam Borsó Pál

„Borsó Pál nyugalmazott polgármester, Szabadbattyán díszpolgára életének 68. évében itt hagyott minket. A múlt héten még azt terveztük, hogy leülünk beszélgetni. Ma emlék már, visszahozhatatlan, eltűnő kép. Az, aki több mint egy negyedszázadon át viselte a falu első embere címét, nincs többé!” – a barátok és az egykori munkatársak nevében Polyák István festő-grafikus, korábbi polgármester így emlékezett rá. „Hatalmas a fájdalom és hatalmas az űr, amit a család, a rokonok, a barátok, az ismerősök és a falu – Szabadbattyán – szívében hagyott. Nyugdíjas éveiben is tevékeny, segítőkész jóbarát, az igazi bölcs, aki mindig tudott jó tanáccsal szolgálni. Egyénisége, embersége példa mindannyiunk számára, munkájának értéke Szabadbattyánt gazdagítja. Emléke kitörölhetetlen, örök bennünk!”

Álmodni persze jó, de ő sohasem fantáziált a lehetetlenről. Mindig két lábbal állt a földön, s megfogadta szülei intését: addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért. A rendszerváltást követően több éven keresztül a Székesfehérvári Többcélú Kistérségi Társulás elnöki teendőit is ellátta, megyeszerte sokan ismerték, szerették, tisztelték.

Borsó Pál első „vezetői” állása az egyetemi nyári gyakorlaton, Sárszentmihályon várt rá: egy CK 3-as kombájn­nal aratta a búzát. A nyitott kezelőtér, a fojtó por, a tűző forróság igazi emberpróbáló feladatot jelentett. Gödöllőn mezőgazdasági gépészmérnök diplomát szerzett, az állami gazdaságban a gépüzemet irányította. Második és egyben utolsó munkahelye a szabadbattyáni községházához kötötte.

Soha nem kérkedett: dolgozott, szolgált! Ezt a földet választotta…