Jellemzően többet kell hozzátenniük az apukáknak a hétköznapokhoz, de a sok együttlét jó

A veszélyhelyzettel együtt járó korlátozások, intézkedések miatt sokan dolgoznak home office formában, s mivel digitális oktatás folyik, eközben a gyerekeket is segíteni kell az otthon tanulásban, vagy le kell kötni a kisebb korosztályhoz tartozókat. A közösségi oldalon több, szülőket segítő csoport alakult, ahová apukák is írnak tapasztalataikról, így tudható, hogy egyeseknél a kényszerszabadság vagy a munkahely megszűnése miatt megfordult a helyzet. Tehát kvázi átvették az édesanya szerepét, s ők vannak szinte egész nap a gyerekekkel, akikkel játszanak kint és bent, és így vagy úgy gondoskodnak arról is, hogy kerüljön étel az asztalra.

Az általunk megkérdezett édesapák életében nem hozott ekkora változást a koronavírus-járvány megjelenése, de azért mindenkinek többet kell hozzátennie a családi hétköznapokhoz.

A fehérvári Kallós Norbert két fiú apukája: nagyobbik Bence, aki 13, a kisebbik Bálint pedig 8 éves. Az édesapa feleségével egy családi dekorációs céget vezet, így mindketten eleve otthonról dolgoznak, de azért sokszor kell menni helyszínekre is.

Norbert szerint nem sok minden változott a korábbi életvitelükhöz képest; leginkább az volt zavaró, hogy nem tudtak annyit találkozni a szeretteikkel, barátaikkal. Ám az igaz, hogy az otthoni tanulásba neki is jobban be kellett segítenie. Eközben sokakhoz hasonlóan ő is aggódott, hogy mi lesz a családdal, a megélhetéssel. A gyermekek talán nem is annyira értették ezt a helyzetet, s kicsit örültek is, hogy nem kell iskolába menni, valamint többet lehetnek együtt apával, anyával. Bár ez utóbbi a munka és tanulás mellett sajnos a minőségi idő rovására ment, megy – fogalmazott Norbert.

– Az első két hét bizonytalansággal telt, mind a vírushelyzet, mind az iskolai oktatás lebonyolítása miatt. Aztán szép lassan mindenki alkalmazkodott a helyzethez. Mi egy idő után tudatosan kizártuk a napjainkból a híreket. Csak nagyon ritkán tájékozódunk, különben beszippantott volna ez az egész. Helyette próbáltuk átgondolni az új helyzetet, azt, hogyan tudunk alkalmazkodni munka és család terén is. Az első körben, amikor beindult a digitális oktatás, próbáltuk önállóságra buzdítani csemetéinket, de egy hét után beláttuk, hogy ezt azért nem ússzuk meg egy esti leckeellenőrzéssel… A párom vállalta-vállalja az oroszlánrészt az együtt tanulásban, de én is többet teszek hozzá, mint egyébként. Munka mellett igen fárasztó a „tanári” szerep.

A család életében egyéb nagy változás nem volt, próbálták tartani a ritmust. Jelenleg azon vannak, hogy kicsit tervezettebben éljenek, ne csússzanak meg az idővel.

Egy négygyermekes, szintén fehérvári édesapa március közepe óta felváltva dolgozik home office formában, illetve budapesti munkahelyén. Alapvetően jól éli meg ezt a helyzetet, azt viszont hozzátette: ebben a formában a tanulás és az otthonról végzett munka is kevésbé hatékony. Miközben szülőként segíti, felügyeli gyermekeit, nem tud annyit dolgozni, amennyit kellene. S mivel a párja tanárnő, otthonról oktat, ezért a házimunkából is jobban ki kell vennie a részét ebben az időszakban.

Az nagyon jó érzés, hogy többet tudott, tud együtt lenni a családdal, sokkal többször ebédelnek együtt, mint egyébként, és több közös élmény jut a szabadidőben is. Ahhoz, hogy ez így tudjon működni, kellett a munkáltató pozitív hozzáállása is, de a helyzet hosszú hónapokon át nem volna fenntartható. Ő is hamarosan visszatér, és minden nap bejár a munkahelyére.