Emlékezés a nemzeti összetartozás napján a fehérvári Mária-szobornál

– „Valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam” – idézte Karinthy Frigyes egyik írását Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke a Kosztolányi Dezső által szerkesztett 1920-ban megjelent Vérző Magyarország antológiából.

– „Még ha száz esztendeig tart is a trianoni gonoszság, még akkor is csak Magyarországnak fogjuk nevezni a Kárpátok koszorújában azt a területet, ami ezer esztendeig a mienk volt s föltétlenül megint a mienk lesz a természettörvények kérlelhetetlen következetességével” – kezdte idézettel Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere is. Cholnoky Jenő szavait hozta el. Róth azzal folytatta, hogy lám, letelt a száz év. – Ennyi idő múlván a történések csak akkor nem merülnek feledésbe, ha nemzedékek gondosan örökítik át egymásnak a tényeket, gondolatokat, érzéseket – fogalmazott.

Az alpolgármester beszédében arról is szólt, hogy tart még a trianoni gonoszság:

– Ma is mindennapjainkhoz tartozik ez a gonoszság. A gonoszság része, hogy ma is világpolitikai alkuk része lehet, hogy magyar gyerekek tanulhatnak-e magyarul... A gonoszság része, hogy a szomszédos állam magyarellenességének hangot, arcot és nevet adó államfőjét egy úgynevezett rangos európai elismeréssel tüntetnek ki... A gonoszság része az is, hogy a ma Európájában hátrányban van az a közösség, az a város, mely büszke történelmére, brüsszeli döntéshozók szerint nem európai érték a mosoly és a kereszt – mondta.

Utalt ukrajnai nyelvtörvényre, román államfői megnyilvánulásra, illetve az Európa Kulturális Fővárosa címért folytatott versenyre, amelyből Székesfehérvár azért esett ki, mert hangsúlyozta keresztény értékeit, múltját, alapjait.

– Építsünk együtt mi, határoktól függetlenül összetartozó magyarok egy erős, büszke nemzetet, és építsünk együtt mi, Közép-Európa egymásra utalt népei egy békés, együttműködő, együtt fejlődő Közép-Európát – zárta szavait végül Róth Péter.

Cserta Gábor és Cserta Balázs muzsikált, énekelt, fájdalmas szépen. Énekelték Sinka István versét: „Emberek, hányan maradtunk, / magyarok,kik nem szaladtunk? / S hány van, ki nagy ködbe merült, / s hány, ki gonosz kézre került: / ki börtönbe, ki kötélre, / s kinek elfolyt a vére.”

Kapcsolódó cikkünk: Így zúgtak a harangok Fejér megyében Trianon emlékére (videó)