Kivilágították a Prohászka templom keresztjét az úrnapi körmenet végén

Székesfehérvár „Krisztus keresztje, reményünk jele” volt a jelmondata a Prohászka-emléktemplomban szombaton este megtartott úrnapi szentmisének és körmenetnek.

Úrnapja, avagy Krisztus Szent Testének és Vérének egyházi ünnepe a 13. századból ered, amikor különféle eretnek mozgalmak vitatni kezdték, hogy az Eucharisztiában Krisztus teste és vére valóságosan van-e jelen. A hagyomány szerint a lüttichi apáca, a későbbi Szent Julianna 1229 környékén látomásban kapott üzenetet az Oltáriszentség külön ünneppel való megünneplésére. Julianna beszámolója nagy hatással volt a szintén lüttichi papra, Jacques Pantaléonra. Aki később IV. Orbán néven pápa lett, és 1264-ben épp Orvietóban időzött, amikor hírét vitték neki, hogy egy közeli településen, Bolsena városában az ostya az ottani pap kezében, az átváltoztatáskor vérezni kezdett. E csodát később Raffaello egy vatikáni freskón is megörökítette. A csoda hatására, amelynek a pápa lelkében a 35 évvel korábbi, lüttichi élmény is alapot vethetett, IV. Orbán elrendelte az Úrnapja megünneplését az egész egyházban. Az ünnepi szentmise himnuszainak, énekeinek és zsolozsmáinak összeállításával Aquinói Szent Tamást bízta meg. Az angyali doktor úrnapi éneke Babits Mihály fordításában megmutatja, hogy a nagy hírű középkori filozófus költőnek sem volt épp utolsó.

„Új királynak asztalára / új törvénynek szállt páskája: / elavult a régi már. // Fut az ujtól ami agg / igazságtól ami vak / fut a fénytől a homály.” A történeti források szerint az Úrnapja ünneplését a korabeli Magyarország az elsők között vette át. Dokumentumok keltezésében 1271-ben Kolozsvárott, 1301-ben Nagyszebenben, 1313-ban Nagyváradon és 1315-ben Székesfehérváron hivatkoztak az ünnepre, ami annak a már meglévő súlyára utal.

A jelen helyzetben is kellően tágas Prohászka-emléktemplomban, a szombaton este 8 órakor kezdődött koncelebrált szentmisén, a város papsága mellett, a hívek soraiban, a résztvevők között a város vezetése is megjelent. A szertartásra természetesen nyitott ajtók mellett, a térköz betartásával, kézfertőtlenítés és maszkviselés mellett került sor. A 9 órakor kezdődött ünnepi körmenet, amely a járványhelyzet miatt elmaradt feltámadási körmenetet is megjelenítette, az emléktemplom körül fölállított négy oltárt érintve, a négy evangélista beszámolóit fölidézve emlékezett meg Krisztusról, az élet kenyeréről. A körbehordozott monstranciát hófehér virágkoszorú díszítette.

A Spányi Antal püspök vezette Székesfehérvári Egyházmegye székvárosában, az Oltáriszentség ünnepén, az alkonyból estébe érő körmenet zárásaként, az emléktemplom kupolájának keresztjét, a kevéssel 10 óra előtt fölgyúló reflektorok fénye kiemelte az éjszakából. A jelképes akcióval az egyházmegye, hivatalos híradása szerint, a város lakóinak kívánta azt üzenni, „hogy jelen helyzetünkben és minden időben Krisztus keresztje a mi reményünk jele.” Mint Spányi Antal korábban egy interjúban ezzel kapcsolatban fogalmazott: „Szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy az emberi életben, a történelem során lehetnek sötét korszakok, de a nehézségekbe, amiken keresztül kell mennünk, az Isten mindig küld fényt. Nem hagy bennünket soha sötétségben, mindig van remény, mindig van hova fölnézni és meglátni, hogy e fénylő jelben, Krisztus keresztjében győzni fogunk.”