Szétszabdalt tájaink, kettévágott életek – Trianon következményeiről beszélgettünk

A versailles-i kastély hatalmas parkjában található Grand Trianon-palotában délután 4 óra 30 perckor Benárd Ágost munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter aláírásával látta el az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződés részeként létrejött – a kor megnevezése szerint – trianoni békeparancsot.

A békediktátum mai napig tartó jelentősége, hatásai és az aláírást követő évtizedek kül- és belpolitikai, gazdasági eseményeit, folyamatait is meghatározó mivolta miatt a történelemtudomány jobban kutatott fejezetei közé tartozik

Erről beszélgettünk Vizi László Tamás történésszel, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettesével, a Kodolányi János Egyetem rektorhelyettesével, a székesfehérvári Trianon Centenáriumi Emlékbizottság elnökével.

A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, az ország területe 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre csökkent. Lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. A békediktátum során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy etnikai határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe.

Június 4-ét az Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. A törvény kimondja: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Az Országgyűlés a békediktátum 100. évfordulójára emlékezve, 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította.

Székesfehérvár közgyűlése 2018. november 16-ai ülésén döntött a Trianon Centenáriumi Emlékbizottság létrehozásáról. Az emlékbizottság feladatának jelölte, hogy nemzetközi összefüggésbe helyezve lokális nézőpontból vegye számba a békediktátum előzményeit, következményeit, tudományosan vizsgálja a helyi eseményeket.

Az emlékbizottság első rendezvénye a Magyarország, Fejér megye és Székesfehérvár 1918–1919 fordulóján című tudományos konferencia volt.

– Az általunk vizsgált periódus történései meghatározták a teljes 20. századot, és ebből kihagyhatatlan Fejér megye és Székesfehérvár történelme. A zsigereinkben hordozzuk az események következményeit. 1918 ősze olyan forradalmi időszak volt, amely új korszakot indított el egész Európában. Olyan izmusok, ideológiák kaptak hangot, melyekről beszélnünk kell – fogalmazta meg Vizi László Tamás.

1919. február 3-án gróf Károlyi József, Székesfehérvár és Fejér megye korábbi főispánja – egyedüli módon – komplett bizalmatlansági indítványt fogalmazott meg az akkori polgári demokratikus kormányzat ellen, melyet a Fejér Megyei Törvényhatósági Bizottság egyhangúlag elfogadott. Kritizálta a kormányt azzal, hogy nem védi meg Magyarországot, nem helyezi előtérbe hazánk integritását. A lépésnek komoly következményei lettek, retorzió érte a várost, a vármegyét és személyesen Károlyi Józsefet is.

Evangéliumot hirdettek, s apokalipszis jött – a kommün Magyarországon, Fejér megyében és Székesfehérváron című tanácskozás az 1919-es proletárdiktatúrát állította fókuszba. Szó esett a székesfehérvári Fabik-féle terrorcsapat ténykedéseiről, külön előadás szólt Prohászka Ottokár szerepéről, Székesfehérvár tanácsköztársasági időszakáról, illetve a korszak megjelenéséről a történelemoktatásban 1945-től napjainkig.

,,Az alkalmat (…) nem akkor találod, amikor keresed, hanem amikor kínálkozik” (Ioan Slavici) – A román megszállás 1919 című szimpózium középpontjában a román királyi haderő magyarországi jelenléte állt.

– Magyarország egy keserves időszakát mutattuk be, amikor a néhány megyényire összezsugorodott országot elfoglalták a megszálló csapatok. A főváros megszállása után a román haderő tovább nyomult, és birtokba vette a Székesfehérvár–Veszprém–Pápa–Győr vonalat, ahol heteken, hónapokon keresztül garázdálkodtak, raboltak, fosztogattak.

A múlt év novemberi tanácskozás a Politikai útkeresés és konszolidáció 1919–1920 fordulóján címet viselte. 1919. november 16-a történelmi jelentőségű nap, hiszen Horthy Miklós fővezér ezen a napon vonult be Budapestre a nemzeti hadsereg élén, és visszafoglalta a fővárost. Ezt megelőzően október 19-én a nemzeti hadsereg bevonult Székesfehérvárra is, ami valójában a főpróbája volt a budapesti megérkezésnek.

A konferencia irányadó mottójaként Simonyi-Se­madam Sándor miniszterelnök kormányprogramjának bevezető mondatát választották: „Mi elindulunk egy elpusztult ország rögös, elromlott, rossz országútján, kicsiny eszközökkel, de nagy hittel és nagy reménnyel…”. Ez a mondat rámutatott arra, hogy 1919 őszén, 1920 elején milyen kritikus helyzetben volt az ország.

Az emlékbizottság felhívással fordult a lakossághoz magániratok és tárgyi emlékek gyűjtése céljából. A testület elsősorban Fejér megyéből, az első világháború, a forradalmak kora, valamint Trianon és következményei tárgykörben várta, várja az emléktárgyakat.

Történelmi vetélkedőt is hirdettek az általános iskolák felső tagozatosai és a középiskolások körében azzal a céllal, hogy ráirányítsák a trianoni békediktátum centenáriumi évfordulója alkalmával a fiatalok figyelmét a modern kori magyar történelem egyik legfontosabb eseményére, azok helyi vonatkozásaira.

A centenáriumi emlékbizottság idén május 21-ére tervezett tanácskozásának középpontjában gróf Apponyi Albert politikus, miniszter, belső titkos tanácsos szerepelt… volna. A koronavírus-járvány azonban közbeszólt. Azért erre az időpontra gondoltak, mert Apponyi éppen száz évvel ezelőtt lett Fehérvár díszpolgára. A párizsi békedelegáció vezetői szerepvállalása, kiútkereső útmutatásai, a békeszerződés ratifikációja után megfogalmazott komplett politikai programja (fehérvári és jászberényi beszédei), a dualizmus, a Lex Apponyi – mind-mind szóba került volna. De ami késik, nem múlik: ősszel pótolni szeretnék. Mint ahogy az emlékbizottság egyes konferenciáiról szóló tanulmányköteteket is szeretnék bemutatni, nem feledkezve meg a tárgyi emlékek kamarakiállításáról sem.

– A magyarországi sajtó úgy tudta, hogy a békeparancsot 1920. június 4-én 10 órakor írják alá, ez jelent meg az újságokban, valamilyen módon ez került be a köztudatba – mondta el Vizi László Tamás.

Az aláírás vélelmezett időpontjában a történelmi Magyarországon (így Székesfehérváron és Fejér megye településein is) megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. Ki se nyitottak aznap a színházak, mozik, szórakozóhelyek, berekesztették a törvénykezést, megállt az élet a közgyűlésekben. Emlékező beszédek hangzottak el, az emberek felkeresték a magyar történelem nagyjainak sírhelyét, koszorúztak, feketébe öltözött az egész ország.

Ekkor ülésezett a Nemzetgyűlés, melynek elnöke, Rakovszky István a békeparancs negatívumait ecsetelte, s hitet tett amellett, hogy a magyar nemzet az elcsatolt, kitaszított nemzetrészeit soha nem felejti el, s Magyarországot egynek tekinti.

– Leszögezhetjük: a trianoni békeszerződés aláírásának és ratifikációjának aligha volt alternatívája. Annak elutasítása a hadiállapot kiújulását jelentette volna, amely a csonka Magyarország puszta létét veszélyeztette – tette hozzá Vizi László Tamás.

– Úgy vélem, 1920-ban nem sokan fogadtak volna arra nagy tétben, hogy a magyar egyáltalán megmarad, mint nemzet. Arra sokkal inkább, hogy 15–20 éven belül életképtelenként megszűnik az ország. De Trianon után országunk talpra állt! Mutasson bárki még egy nemzetet, amely ilyen trauma után itt van, és nem hogy csak itt van, hanem felemeli fejét, vannak törekvései… Jelene, jövője!