Egy éve történt a kutyatámadás, azóta harcolnak Léna egészségéért

Édesapjával, Rácz Lászlóval tekintettünk vissza az elmúlt egy évre, de már nem említve fel újra a szörnyű eseményeket, inkább koncentrálva a jóra és a jövőre.

Sokan a család mellé álltak. Mennyire jelentett ez segítséget akkor?

– Ma egy éve történt a tragédia, de ma egy éve történt az is, hogy oly sokan mellénk álltak. Voltak ismerősök, akik személyesen, voltak olyanok, akik ismeretlenül egy lelkileg támogató SMS-sel, vagy e-mailben jelezték felénk, hogy együtt éreznek velünk, de főleg a kislányukkal. Nekik ugyanúgy köszönjük ezt a támogatást, ahogy azoknak, akik bármi más módon tudták segíteni a harcunkat. Nagyon nehéz időszak van a hátunk mögött, és nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik velünk voltak, velünk vannak, és segítenek valahogy feldolgozni ezt a számunkra talán soha fel nem dolgozható balesetet.

Hogy van most Léna?

– Az egy éves pokoljárásunk során számtalan műtéten esett túl, kisebb-nagyobb eredményekkel. Sérülései maradandóak, de a beavatkozásoknak és a gyermek akaraterejének köszönhetően lassú ütemben ugyan, de javul az állapota. Léna igazi hősként kezeli a dolgot, rendkívül erős kislány, és a körülmények dacára boldogan, nagy örömmel jár óvodába.

A kislány egészsége és szépsége az első, nem vitás, de hogy áll maga az ügy?

– A büntetőeljárás lezárult, ám a tárgyalásra nem voltunk hivatalosak. Meg voltunk döbbenve ezen, ahogy a büntetés kiszabásának nagyságán is. Kevesebb mint két év felfüggesztett fogházbüntetést kaptak a kutya tulajdonosai (az ítélet már jogerős). Ők, köszönik szépen, jól vannak, és tulajdonképpen élik régi életüket közösen kutyáikkal, tőlünk öt háznyira, annak ellenére, hogy súlyos fizikai és lelki sérüléseket okoztak. Felajánlottuk nekik a peren kívüli megegyezést, de semmi hajlandóságot nem mutatnak erre. Rendelkeznek felelősségbiztosítással is, de egész egyszerűen nem állnak velünk szóba, így semmi kártérítést nem ajánlottak még fel.

Ez volt hát a fájó múlt és a küzdelmes jelen. Hogyan tovább?

– Az elmúlt egy évünket nem kívánom senkinek, még nekik, a kutya gazdáinak sem. A jövő hasonlóan küzdelmes lesz. Megteszünk mindent, hogy Léna felnőtt korára a lehetőségekhez képest minimalizáljuk a sérülések nyomait. Ez a nyári szünet sem a boldog vakációról fog szólni a családnak. Egy dobhártya- és állkapocsműtét vár ránk az elkövetkező hónapokban, s ezzel természetesen nincs vége a küzdelemnek, hiszen arcrekonstrukciós plasztikai műtétre is szükség van, ám arra csak jövőre kerülhet sor.

Mennyire viselik meg az események az ikertestvérét vagy a bátyjukat?

– Most nehéz idők következnek, és nem csak Lénának. Hárman vannak, nagyon jó testvérek, és bár Lénának Dóra az ikertestvére, mégis a bátyjuk, Levi a mindene. Most, az elmúlt egy év felidézése közben is kórházban vannak. Nehéz ismét ez a hét, mert hiányoznak itthonról. Szerencsére a párom, Éva, amilyen pici, olyan erős, rendkívül jól állja a sarat, vagy legalábbis ezt mutatja. Iszonyatos dolgon ment keresztül, amit feldolgozni sosem fog tudni, esetleg próbál vele együtt élni. Nem könnyű és nem mindig sikerül, de muszáj erősnek mutatni magunkat, mert nekünk Léna gyógyulása az első.