Az égetés tilalma is fejtörést okoz – véli a fehérvári Horváth Ferenc

– Mi, akik kertes házban élünk, nehezen fogjuk elviselni a januárban életbe lépő törvényt, melynek értelmében tilos a kerti hulladékok nyílt téri égetése – vágott a közepébe.

Ismert, jövő évtől tilos az avar és a kerti hulladék égetése Magyarországon. A törvény célja a levegő minőségének javítása, ezáltal az emberek egészségének védelme. Az égetés lehetőségéről, tilalmáról eddig az önkormányzatok dönthetek.

– Miért problémás a tüzelés? Aki kertes övezetben él, annak nem kell bemutatni, hogyan néz ki a környék egy tüzelő nap alkalmával, főként párás, őszi napokon. A füst rátelepszik a házakra, udvarokra, kertekre. Ez kellemetlen, de érdemes megvizsgálni, miért volt ez! – magyarázta a kertbarát. – Még emlékszem rá, hogy apám, aki gazdálkodó volt, mit és hogyan oldott meg. Azelőtt minden kertet megműveltek. Nekünk voltak szántóföldjeink, a háztáji állattartásunk ellátására termeltünk kukoricát, napraforgót, búzát, árpát. Ezek szárait rendszerint kazalba rakva eltüzeltük. Alapszabály volt, hogy csak száraz növényi maradékot tüzelünk, ami egészen kevés füstképződéssel jár. Aratás után tarlót égettünk. Mindezek ellenére nem fulladtunk bele a füstbe, mert minden józan paraszti ésszel történt – mesélte.

Horváth Ferenc beszélt a legutolsó öreghegyi égetésükről is:

– Előtte a szomszéd kertjében kiszárítottuk a növényeket, majd leponyváztuk. Majdnem füst nélkül elégett – mondta.

– A tüzelés ellen leginkább azok tiltakoznak, akik nem művelik a kertjüket. A ház körül keletkeznek zöldhulladékok, amellyel valamit kezdeni kell. A tüzelést ellenzők kapásból rávágják: komposztálni kell! Igen, de nem mindent lehet. Az egynyári növények többsége hordoz olyan gombás betegségeket, amelyek nem pusztulnak el a komposztálás során. Vannak, akik állítják, a komposzt a bomlás során akkora hőt termel, hogy elpusztítja a kórokozókat és a kártevőket. Ez nem így van, a komposztban sok élőlény lakik. A szakkönyvek mint növényvédelmi eljárást javasolják az égetést. A gombás betegségeken kívül a baktériumokkal fertőzött növényi részek is komoly fenyegetést jelentenek a következő évre nézve, és akkor még nem beszéltünk a rovarkártevőkről, amelyek pont az avarban, a komposztban találnak menedéket. Ha a tavaszi ültetés során a komposzttal elültetjük a betegségeket is, még több növényvédő szert kell használnunk – mondta. – Uborkaszár, paprikatövek, lisztharmatos mángold, és így tovább, ezeket nem lehet hasznosítani. A letermett kukoricaszárral sem lehet mit kezdeni – sorolta. – Felmerülő lehetőség a zöldhulladék elszállítása a hulladéklerakóba, de ez is csak félmegoldás – fogalmazott.

Ha a hulladéklerakókban a vegyes közé dobnák az ilyesmit, úgy növelnék az általános szemetet, ha a komposztba aprítják, úgy rontják annak minőségét.

– Most ősz van, talán a dióval lehet a problémát a legkönnyebben szemléltetni. Néhány éve nálunk is megjelent egy kártevő, a dióburok-fúrólégy. A nőstények a megtermékenyítést követően tojásaikat a zöld dióburokba fúrják, innen is kapták a nevüket. A lárvafejlődésnek három szakasza van, az időjárástól függően 4-5 hét alatt fejlődnek ki a nyüvek, amelyek aztán a megfeketedett dióval együtt lepottyannak, majd a diót elhagyva a talajban keresnek maguknak téli menedéket. Ez a fa teljes termését érinti, a termés többnyire használhatatlan. A dióburok-fúrólégytől könnyen meg lehetne szabadulni, ha mindenki időben összeszedné és eltüzelné a diófa alá hullott leveleket és fertőzött terméseket. Ez az, amit jövőre már lehetetlen lesz elvégezni. Vegyszeres védekezésre pedig nincs egy kertben lehetőség, tekintve, hogy pont akkor lenne esedékes, amikor a legtöbb egyéb zöldség szedésre érett – fejtette ki Horváth Ferenc, aki szerint a tüzelés tilalma miatt csökkenni fog a háztáji gazdálkodók száma.

Horváth Ferenc szerint a megoldás az lenne, ha a nem komposztálható növényeket egy központi égetőben – megfelelő mennyiségű oxigén hozzáadásával – megsemmisítenék, elégetnék. Hiszen szakértelem és környezet tisztelete kell, illetve kellene az égetéshez is, ami nem minden „háztáji égetőben” volt meg a múltban.

– Az volt itt a baj, hogy amikor égettünk, az emberek azt gondolták, hogy akkor most elégethetik az autógumit, a gumicsizmát, a PET-palackot, a használt fóliát, mindent. Olyan bűz terjengett itt! Gondoltam, hogy ebből baj lesz, lett is – mondta a kertész.