Az abai Balla Dávid kommunikációban a legjobb

Habár nem Fehérváron élsz, a tanulmányaid mégis ehhez a városhoz kötnek, ráadásul úgy tudom, a kommunikáció mint szakterület egyébként is közel áll hozzád.

– Abán élek, ötödik osztályos korom óta járok a ciszterci gimnáziumba, most vagyok végzős. Már körülbelül két évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem az a kérdés, hogy mivel foglalkozzak a későbbiekben. Sok minden érdekelt, de a továbbtanulásra még nem volt konkrét tervem. Végül rászántam egy nyarat. Kutakodtam, és végül arra jutottam, hogy a kommunikáció és médiatudomány áll hozzám legközelebb, ezért is indultam el ezen a versenyen. Úgy gondoltam, hogy mivel ez egy kommunikációs verseny, itt egyértelmű lehet, ha mégsem ez az én utam, és akkor még lesz lehetőségem változtatni. Ám szerencsére nem így lett, hanem inkább visszaigazolást kaptam arról, hogy ez a jó irány, így ezen a területen szeretnék továbbtanulni.

Mentorok segítették a döntőre való felkészülést. Milyen készségeidet tudtad fejleszteni a mentornapokon?

– Az iskolában sokszor van olyan feladat, amikor ki kell állni mások elé vagy osztály előtt kell előadást tartani és én mindig féltem attól, amikor több ember előtt kell szerepelni, legyen az akár csak 10-20 fő. Ilyenkor nagyon stresszes és lámpalázas voltam. A korábbi győztestől hallottam, hogy ez a verseny segített neki abban, hogy leküzdje a félelmét és élvezze azt, amikor őt nézik az emberek, és ez inkább energiát adott neki, mintsem terhet. Szerintem ez a félelem volt az, amit leginkább sikerült leküzdenem. Emellett sokat tanultam arról, hogy hogyan kell beszédet írni, hogyan kell kiállni a közönség elé, hogyan kell a testbeszédünkkel kommunikálni. Az egyik legizgalmasabb feladat az volt, amikor kaptunk egy rövid verset, melynek témájában írnunk kellett egy beszédet 15 perc alatt, amit utána elő is kellett adnunk. Ez nagyon tetszett. Azt is megtanultuk, hogy az emberek sokszor nem is arra emlékeznek, hogy a beszédben mit mondunk el, hanem hogy milyen hatást keltünk az elhangzottakkal.

A döntőben három forduló várt rátok. Itt milyen feladatokat kaptál?

– Az első feladatot már januárban megkaptuk, így előre készülhettünk rá. Egy megadott témában kellett beszédet tartanunk: hogyan fogjuk alakítani a jövőnket? Erről 3 percet kellett beszélnünk. Én már előre megírtam ezt a szöveget a márciusi döntőre, aztán amikor kiderült a halasztás, akkor félretettem. Nyáron aztán újra elővettem, elolvastam és rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Írtam egy teljesen újat, amit szintén nem éreztem tökéletesnek. Végül a kettő keverékéből raktam össze azt a verziót, amit aztán a döntőn előadtam. A felkészülés utolsó napján még kamera előtt is gyakoroltam, az utolsó pillanatokban is alakítgattam, tökéletesítettem a szöveget. A következő résznél egy ötperces interjú volt Azurák Csabával. Négy témát kaptunk egy héttel a döntő előtt, így valamennyit erre is tudtunk készülni. Végül a döntőn húztuk ki azt, amelyik az interjú témáját adta. Én arról beszélgettem Azurák Csabával, hogy a technika fejlődése vajon áldás vagy átok? Ez számomra egyébként is nagyon testhezálló téma. Az utolsó feladat volt leginkább zsákbamacska jellegű. 12 rövid videót válogattak össze nekünk, ezek általában elgondolkodtató részletek voltak filmekből vagy más videókból. A film megnézése után rögtön fel kellett menni a színpadra és beszélni róla, véleményt mondani arról, hogy milyen érzéseket keltettek bennünk a látottak. Szerintem ez volt a legnehezebb feladatunk. Az én videómban bemutattak egy nagyon emberszerű robotot, aki autista gyerekeknek segít az érzelmek felismerésében. Mivel előtte pont a technika fejlődéséről beszélgettünk, ezért úgy gondolom, hogy ezzel a videóval szerencsém volt, mert a két téma közel állt egymáshoz.

Szerinted miért fontos az internet világában, hogy továbbra is hatékony önkifejezési mód legyen az élőbeszéd?

– Most, amikor a munka világa is egyre jobban átalakul a technika fejlődésével, fontos, hogy el tudjuk adni magunkat például egy állásinterjún. Fontos, hogy el tudjuk mondani, hogy mi van bennünk, mik a gondolataink. Lényeges, hogy tisztán lássunk és helyesen közvetítsünk mások felé olyan releváns tartalmakat, melyekből lehet fejlődni, tanulni. Az online felületek mellett elengedhetetlen, hogy kifejezően tudjunk beszélni és az élő szóval is tudjunk győzni, meg­győzni.