Gschwindt–Hauszmann-kastélydarabok: nem őrizték eléggé

Volt tulajdonosairól, egy gyárosról és egy építészről nevezték el a Gschwindt–Hauszmann-kastélyt, amely a Meszleny-kastély mellett a másik Velencei-tó környéki „elhagyatott” történelmi jelentőségű épület. A különbség jelenleg a kettő között főképp az, hogy a Gschwindt–Hauszmann-kastély még „egyben van”, ám sajnos a legutóbbi híradások alapján megkezdődött a kifosztása. Egy közösségi oldalas bejegyzés szerint jelentős értékű berendezést vittek el ismeretlenek a műemléki védettségű épületből. Strakovits Tamás szemtanú szerint „a falból gátlástalanul kitépték és ellopták a gyönyörű neobarokk fa kandallókeretet, amely még a szocializmust is túlélte egy körbelambériázással… Remélem, annak az új tulajdonosnak, akinek a nappalijába kerül majd az orgazdákon keresztül, nem lesz benne sok öröme, hanem szégyenkeznie kell majd, amikor rájön, mit vett!” A poszt írójának feltett szándéka: hírét viszi a történteknek, hogy „eladhatatlanná váljon a műkereskedelemben a kandallókeret.”

Ezt követően ellátogattunk a helyszínre, amelyet előre jeleztünk – de éppen érkezésünk előtt újracserélték a levert láncokat, bezárták az ajtókat és jól láthatóan kiírták rájuk: magánterület, belépni tilos! Így a kandalló helyét sem tudtuk megnézni. Az épület varázslatos szépsége azonban magával ragadó, a környezete egészen szépen rendezett. A betört ablakok, széthordott kültéri kőelemek ellenére is sugárzik régi pompája, melynek minden szeglete mesélni tudna az itt élt családok múltjáról. Arról, hogy Hauszmann Alajos építész – aki világháborús közösségi szolgálatáért megkapta a nemesi rangot s ezzel együtt a velenczei előnevet is – kórházat működtetett itt az első világháború idején, vagy arról, hogy fiára hagyta az egyébként is számára vásárolt ingatlant. Esetleg éppen arról, hogy később a Gschwindt gyáros család birtokába jutott épület milyen változásokon esett át. Mostanra azonban szinte teljesen elfeledetté vált az épület – leszámítva a közelében található szovjet katonai sírt, amely láthatóan frissen gondozott, s koszorúval látta el az önkormányzat.

A Velencei-tó környékén egyébként éppen Velencén, illetve Kápolnásnyéken és Pettenden épült a legtöbb kis és közepes méretű kastély és kúria, hiszen ezeken a területeken koncentrálódtak azok a nemesi családok, amelyeknek birtokuk volt itt. Ezek közül a kastélyok közül a Gschwindt–Hauszmann-kastély maradt meg viszonylag szép állapotban a rendszerváltozás időszakára. Túlélését annak köszönheti, hogy egy időre az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének, azaz az Édosznak a tulajdonába került, s gondozták.

Ám a rendszerváltás után értékesítették egy magántulajdonosnak, aki azóta is a gazdája. Egy befektetőcégről van szó, amely sajnos nem kezdett semmit a kastéllyal – ezt már L. Simon László országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának alelnöke, a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram elindítója mesélte a Fejér Megyei Hírlapnak.

Mint kiderült, 2012-ben kapott műemléki védettséget a kastély, illetve mellette, a növényvédelmi állomáson lévő egykori víztorony és gazdasági épület is, amely állami tulajdonban van.

– Igazság szerint valamikor ez egy nagyon szép műemléki együttes volt, kifogástalan állapotú parkkal. Számomra azért is fontos a kastély, s azért foglalkoztam vele sokat, mert az a Hauszmann Alajos volt a tulajdonosa és az áttervezője, aki számos jelentős magyar épület felújításának tervezője és sok fontos közintézmény épületének megálmodója volt. Róla neveztük el a Hauszmann-programot, amely a budai vár felújításáról szól, s melynek pár évig a vezetője lehettem – tette hozzá az országgyűlési képviselő, hangsúlyozva: ezért is látta megdöbbenve az interneten keringő híreket a kifosztásról.

– Azt gondolom, azoknak a bűnüldöző hatóságoknak, amelyek műtárgyakkal foglalkoznak, mindenképpen fel kellene hívni a figyelmét arra, hogy innen egy nagyon szép és értékes beépített darabot vittek el. S csak bízni tudunk benne, hogy a magántulajdonos ezután kezd valamit a kastélyával. Illetve jómagam azt tudom felajánlani, hogy megpróbálok olyan befektetőt hozni, akinek el tudná adni a jelenlegi tulajdonos, hogy új életet leheljenek belé. Sőt, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Velence hivatala hatósági jogkörével élve tehetne valamit a műemlék megvédése érdekében, akár párbeszéd formájában, amellyel elindítható volna a folyamat – tett javaslatokat L. Simon.

A Fejér Megyei Hírlaptól igyekeztünk a tulajdonos nyomára bukkanni, feltételezett ügyvédjének fogalmaztuk meg következő kérdéseinket: vajon kezdenek-e valamit az épülettel, gondolkodnak-e a felújításában, vagy hajlanak-e annak eladására. A válasz meg is érkezett: „A tulajdonos befektetőt keres az ingatlanra, illetve értékesítési szándéka van.”