Kétszer repült el Csókakő felé a Télapó

Először csak ütemes hangokat hallani valahonnan, a messzi távolból, aztán a tompa neszből egyre erősebb zaj, majd zene lesz, és hirtelen felbukkan a színes fényfüzérekkel feldíszített Mikulás-fogat. A rénszarvasok szerepét a meredek Vértes oldalában egy piros traktor vette át, maga mögött húzva a fénycsövektől pirosló pótkocsikat. A platókra rögzített padokon a tízéves Barkócaberkenye néptánccsoport ifjú tagjaiból verbuvált krampuszok foglaltak helyet. A fekete ruhák és vörös szarvak koszorújából maga a hószakállú Mikulás alakja magasodott ki, aki piros zsákjából bőkezűen osztotta a szaloncukrot a karácsonyi zenétől hangos utcák ámulattól szájtáti népének. Azonban ahogyan az várható volt, az ajándékot hozó nemcsak a kirándulás kedvéért csapott a szarvasok, illetve a traktor motorjában duzzadó szarvaserők közé, hanem hogy csomagokat vigyen az arra érdemes táncos gyerekeknek.

Mint megtudtuk, ez a néptánccsoport nem versenyistálló, hanem egy nagy család, amelynek tagjai rendszeresen összegyűlnek, enni-inni, beszélgetni, ünnepelni és persze táncolni. Elsődleges céljuk a gyermekek közösséghez szoktatása, illetve a hagyományok minél szélesebb körű megismertetése. Az egyesület elnöke, Bognár Gábor nemcsak a civil szervezetet vezeti, hanem magát a Mikulás-szánt húzó traktort is. Tőle tudjuk, hogy régóta meglepik Mikulás napján a Berkenye óvodás- és iskoláskorú gyermekeit, a Hajtások és a Rügyecske csoport tagjait. Normális esetben a fogat kocsijaira felveszik az apróságokat a saját házuk előtt, és mikor már mindenki helyet foglalt a fedélzetek egyikén, közösen a kultúrházba hajtanak, ahol az asztalokon édességek és tea vár a megszeppentekre, míg a színpadon maga a mindent tudó Mikulás bácsi csomaggal vagy virgáccsal kedveskedik nekik. Most, a vírushelyzet miatti szigorításoknak köszönhetően csak a krampuszok ülhettek fent a kocsin, és ők kézbesítették a csomagokat, a Télapó utasításainak megfelelően, majd eltűnt a fogat és a zene is, de a boldogságból otthagytak egy darabot.

Még fel sem ocsúdott a Mikulás okozta meglepetésből Csókakő és a szomszédos Csákberény gyerekserege, máris új izgalmak várták őket. Ahogy első nap a Barkócaberkenye Télapója járt a házak között, úgy másnap a Csókakői Önkéntes Tűzoltó-egyesület által készített ajándékokat szállította a Mikulás-fogat. De még milyen volt az a fogat!? A tetején bömbölő, fekete, szekrény méretű hangszórókból áradó dallamok még el sem sodródtak az első utca végéig, amikor már az egész települést felverte a szirénák hangja.

Elöl ment a hófehér parancsnoki terepjáró, benne Weiger Lajos elnökkel és természetesen a Télapóval. A kék és piros lámpák éppúgy villogtak a fényhíd belsejében, mint a mögötte haladó tűzoltóautón, ám azon piros fényfüzér is volt, míg a hátulján ragyogó jégcsapok szórták a villódzó szikrákat.

A menet az egyesület tagjainak gyermekeit is meglátogatta, de az utánpótlás-nevelés legfőbb bázisát, a tűzoltószakkör hallgatóit is. A járványhelyzet nem engedi jelenleg a szakköröket, de évek óta tanítják az öreg, rutinos csókakői önkéntesek az erre vállalkozó gyerekeket, sőt versenyekre is viszik őket. Több településről is érkeznek gyerekek a csókai iskolába, így a szakkörre is, ezért nemcsak Csókakő, hanem Csákberény, Pusztavám és Mór város csendjét is felzavarta kis időre a hangos zeneszó és a még hangosabb szirénák vijjogása.