Akár fegyver is lehet a vírus – mi fenyegethet ma?

Milyennek értékeli az évet biztonságpolitikai szempontból?

– A világjárvány felülírt sok mindent, és főként ez határozta meg a helyi és nemzetközi politikát is. Az utazások korlátozásával csökkent a nemzetközi turizmus és az áruforgalom is. A járványhelyzet kezeléséből fakadó „szabadságjogok” korlátozása miatt az államhatalmi szervek nagyobb kontrollt tudtak gyakorolni országuk állampolgárai és a külföldi utazók felett. A járvány miatt ugyancsak elmaradtak a nagy sportrendezvények, koncertek, karácsonyi vásárok, tömegrendezvények, ami egyértelműen szűkebb támadási felületet adott az elkövetők számára az előző évekhez képest. Talán az emberek is jobban figyelnek egymásra a jelenlegi helyzetben. A járvány mellett azonban sajnos a fajok, népek, ideológiák, politikai vagy szexuális hovatartozás miatti gyűlölet erősödése érzékelhető volt a világ számos országában, ami szintén az egyik táptalaja lehet a radikalizálódásnak.

Ön is egyike volt azoknak, akik arra figyelmeztettek, hogy a késes és autós merényletek lesznek a jellemzők. A francia tanár elleni brutális merénylet csakúgy rémisztő volt, mint a bécsi támadás, amely már kilométerekben is nagyon közel állt hozzánk. Számítanunk kell arra, hogy mindez előbb-utóbb átlépi a határunkat?

– Ne feledjük, hogy a „terrorjellegű” támadások lehetséges okai sokfélék lehetnek. A terrorista merénylők általában olyan célpontot választanak, amely a legkisebb kockázat és ráfordítás mellett a legnagyobb hírértéket tudja produkálni, mert a sérülésokozás mellett – a médián keresztül – a félelemkeltés a céljuk. Így sajnos a „kisebb” erejű vagy hírértékű támadásoknál a brutalitással próbálják növelni a hír értékét és a félelemkeltést. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a késsel, vagy gépjárművel elkövetett cselekmények elkövetőinél a személyiségtorzulás vagy valamilyen kábító, bódítószer hatása szinte minden bizonnyal jelen van, mert ilyesmit egy „normális” ember nem követ el. Mindazonáltal egy ilyen cselekmény elkövetéséhez előkészület, kisebb-nagyobb szervezettség is szükséges. A késes támadások kapcsán sokszor említettem, hogy sokan alábecsülik a kés erejét, ugyanakkor minden háztartásban megtalálható, engedély nélkül vásárolható, hangtalan eszköz és a használójának nem kell rendelkeznie különösebb képzettséggel ahhoz, hogy képes legyen súlyos, akár életveszélyes sérüléseket okozni. Szélsőséges szervezetek által ilyen cselekmények magyarországi előfordulását illetően úgy gondolom, hogy inkább azokban az országokban lesz ez jellemző, ahol a gyarmati idők „hagyatékaként” a lakosság összetétele heterogén, és jelen van a radikalizálódást elősegítő háttérbázis is.

A déli határon nem csökken a migrációs nyomás, és vélhető, hogy az érkezők között sok háborús veterán is lehet. Ez veszélyes?

– A déli határon tapasztalható migrációs helyzet leginkább „állóháborúhoz” hasonlítható, ahol az arcvonalak megfagytak. Ez a tél beálltával, talán a szó szoros értelmében is igaz. Minden egyes úton levő embernek, különösen, ha háborús övezetből érkezik, van egy története és legalább egy nyomós oka arra, hogy elhagyja a szülőföldjét. Aki a háborút látta, elszenvedője volt és elege lett a nélkülözésből, netán a gyerekeinek szeretne egy jobb életet biztosítani, dönthet úgy, hogy elhagyja a szülőföldjét. Igen, lehetnek közöttük volt katonák, igen, lehetnek közöttük pszichésen sérült áldozatok, igen, lehetnek közöttük fizikailag sérültek, igen, lehetnek közöttük különböző vallásúak, muszlimok és keresztények. De mindezt nem tudjuk, amíg meg nem ismerjük a történeteket, amíg nem ismerjük az embert. Ugyanakkor, minden egyes államnak joga van eldöntenie, milyen migrációs politikát folytat, kiket és milyen feltételek mellett enged be a területére, a nemzetközi szerződéseket és humanitárius törvényeket is figyelembe véve. Az illegális migráció pusztán biztonsági kérdésként történő kezelése csak egy szelete a megoldandó problémának és nem adhat teljes körű megoldást.

Bár alig van, aki külföldre utazik, mit tegyen, ha valaki olyan helyzetbe csöppen, mint a párizsi, vagy a bécsi?

– Egy váratlan támadást – különösen akkor, ha az a látómezőnkön kívüli területről érkezik – nem lehet megelőzni, csak akkor, ha jóval a támadás előtt felismerjük a veszélyt, azaz látjuk a veszélyes eszközt, a támadót és időben felismerjük az ártó szándékot. Ilyen esetekben a távolságtartás, annak növelése, illetve a helyszín azonnali elhagyása lehet megfelelő megoldás. Ezzel egy időben hangos kiáltással értesítsük a körülöttünk lévőket a kés jelenlétéről, a veszélyről! Ha nincs mód a menekülésre és segítség sem érkezik, akkor védekezésként a távolságtartáshoz bármilyen elérhető eszköz, illetve barikád igénybe vehető. Végső megoldásként betekerhetjük a kezünket-karunkat a kabátunkkal, pulóverünkkel, amivel átmenetileg megvédhetjük azt a vágásoktól. Kiáltsunk segítségért, jelezzük, hogy bajban vagyunk! Ezzel megzavarhatjuk az elkövetőt, ugyanakkor segítséget is kaphatunk.

Milyen jövő évet jósol a világnak és hazánknak biztonságpolitikai szempontból?

– Nem vagyok jós, de szerintem nemzetközi viszonylatban – ami kihat az országunkra és a régiónkra is – a migrációs helyzet megoldása, a fajok, népek, ideológiák között egyre növekvő ellentétek feloldása, a Cyber-bűnözés, a korrupció visszaszorítása, valamint a vírusjárvány elleni küzdelem és az abból fakadó gazdasági válsághoz kapcsolódó kockázatok kezelése lesz hangsúlyos. A fentiek mellett további feladat lesz a járványhelyzet kialakulásának megértése, a jövőbeni hasonló helyzetek kezelésének, megelőzésének kidolgozása, vagy annak megelőzése, hogy bármelyik radikális szervezet egy vírust „fegyverként” használhasson!

Mi a véleménye arról, hogy 30 éve nem történt olyan katonai fejlesztés hazánkban, mint éppen az elmúlt évben?

– A katonai fejlesztés időszerű és logikus lépés volt hazánk részéről. Elég, ha a bennünket körülvevő országok katonai erejét és képességét nézzük. Elmondható, hogy a rendszerváltástól 2015-ig nem költöttek a honvédség technológiai fejlesztésére Magyarországon. Az elmaradt fejlesztések miatt a Magyar Honvédség fegyverzete, eszközparkja, eltekintve a svéd Grippen vadászgépektől, igencsak megérett a cserére. Az ukrán helyzet rávilágított arra, hogy Oroszország újból képes és kész katonai erővel érvényt szerezni politikai érdekeinek, ez idáig mindezt az úgynevezett „saját” érdekszférájában tette meg az úgynevezett nyugat és kelet közötti „puffer” zóna megtartása érdekében. Mindez a NATO berkein belül tudatosult, és szinte az összes Oroszországgal határos NATO-tagállam rohamtempóban növelte a katonai kiadásokat. A 2014-es walesi csúcson az európai NATO-­tagállamok felajánlották, hogy nemzeti össztermékük két százalékát fordítják védelmi célokra. Magyarország a fentieken túl ennek a vállalásnak is igyekszik megfelelni. Geopolitikai szempontból a fegyvervásárlás mellett szolgáló nem elhanyagolható érv lehet még a balkáni térség, amely még mindig több szempontból is gócpont. Az új balkáni államok berendezkedése, fejlődése az európai uniós integrációs törekvések ellenére törékenyek. A migrációban, az emberkereskedelemben és az illegális kereskedelemben érdekelt csoportok felett a hatóságoknak nincs teljes rálátása, de talán ide sorolható a radikális iszlám fokozódó jelenléte is. Magyarországnak fontos, hogy ebben a térségben található országokkal jó gazdasági és katonai együttműködése legyen. A haderőfejlesztés másik szempontja, hogy segíti a külföldi missziókban való részvételt és a határvédelmet is.