Hagyomány

2021.01.29. 20:00

Az 1946-os kitelepítésig több napon át, több helyen tartottak farsangi bált Száron

Ahogy mondják, Katalin bezárja a hegedűt. A legközelebbi bálra szilveszterig kellett várni, majd egy-másfél hónap után jött a farsang”, mondja Hasenfratz Jánosné, Teller Anna, akit Náni néniként ismernek a faluban. Idén vízkeresztkor töltötte be a 94. életévét. Őt és lányát, Sátori Jánosné Annát a régi szári farsangokról kérdeztük.

Borsányi Bea

Náni néni és Sátoriné Annus – fánk minden farsangkor kerül az asztalra

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

– A háború előtt két, néha három napig is tartott a faluban a farsang, farsangvasárnap és hétfőn is tartottak bálokat. Volt olyan év, hogy aztán még kedden is rendeztek táncos mulatságot, de olyan is, amikor ezen a napon már csak a falujárás, a „slangolás” maradt. Ilyenkor kisebb társaságokba verődve látogattuk körbe a barátokat, rokonokat – eleveníti fel a 30-as éveket Náni néni.

– A lányok, asszonyok farsangvasárnap a legszebb, fehér taft ruhájukat vették fel. Az ünneplő hosszú fehér szoknyából, hosszú ujjú fehér felsőből és hosszú fekete kötényből állt. Ezt a viseletet öltötték magukra búcsúkor is – mutatja a régi képeken Sátoriné Anna. – Hétfőn aztán tarkába, kedden meg pepitába öltöztek, ez utóbbi már inkább hétköznapinak számított – mondja.

A bálokon a falu apraja-nagyja részt vett, de nem mindenki mulatott egy helyen. Az összejövetelek rendszerint reggelig tartottak. Száron abban az időben három kocsma működött, a Steer, a Macher és a Schenk. Előbbiben a tanult emberek, utóbbiban a módosabb parasztok jöttek össze. A Macher a kettő közötti társaság mulatságának a helye volt. Náni néni azt mondja, régi hagyományra tekintett vissza ez a fajta elkülönülés, de a valóságban egyáltalán nem volt gond, ha valaki máshová ment, mint ahová „tartozott”. Átjártak a bálokra a szomszéd falvakból is. Mindenhol élő zene szólt, környező és távolabbi településekről érkeztek a zenészek, akik rendszerint sváb meg tót zenét játszottak, de a tanultak cigányzenét húzattak. Ma is áll Száron mind a három épület, igaz ebből már csak egy működik vendéglátóegységként.

– A 16 éven aluliak – a fiúk és a lányok is – csak háznál rendezett bálon táncolhattak, és külön bált csináltak maguknak a nős emberek is. Ez volt a nős ember bál. Az idősebbek is eljártak a bálokba, ahol külön helyiségben beszélgettek, iszogattak – veszi át ismét a szót Náni néni, aki azt is elmeséli, a farsang mindig nagy eseménynek számított Száron is. Felidéz egy alkalmat, amikor társaival lekésték a délutáni órákat az iskolában, mert annyira elbűvölte őket az újbarki zenészek kocsija, ami után egy Jancsival és Juliskával dekorált kereket kötöttek, hogy inkább az után szaladtak.

Náni néni és Sátoriné Annus – fánk minden farsangkor kerül az asztalra
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

A bálok középpontjában a zene és a tánc állt, de a jó hangulatban persze fogyott a bor is. Sör farsangkor nem, csak búcsúkor került a poharakba. Ami pedig a farsangi eledeleket illeti, fánk érkezett a terítékre, de abból három fajtát is készítettek: a szalagos és a csöröge mellett a sváb települések sajátos édessége a hájas tésztából készülő fahéjas fánk. Ezt két faluval odébb, Vértesbogláron fülesfánkként emlegetik. Kifejezetten szári farsangi szokás nem létezett.

Hétfőn nem kellett munkába menni? – teszem fel a naiv kérdést, és megtudom, abban az időben a száriak nem jártak még el a környező bányákba, gyárakba dolgozni. Helyben lévő földjeiken gazdálkodtak, hogy megéljenek.

A bálokat 1946-ig tartották ebben a formában, akkor a kitelepítés néhány évre elcsendesítette a települést. Aztán ahogy felnőtt egy újabb generáció, felélesztették a táncos mulatságokat, de akkor már csak vasárnap jöttek össze.

– Ma az óvodában és az iskolában igyekeznek feleleveníteni a régi hagyományokat – most, hogy átvette őket a német nemzetiségi önkormányzat, talán még nagyobb hangsúlyt kap a sváb hagyományok őrzése. Több mint húsz éve minden évben farsangkor tartja az éves bemutatóját a nemzetiségi tánccsoport is. A hagyományőrzés fontos, mert egyre kevesebben vallják magukat svábnak, és a falu kedvező fekvése miatt egyre több a betelepülő is. Ez nem baj, de a gyökereinket nem felejthetjük! – zárja Sátoriné Annus.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában