Apa és fia közös kárpitosműhelyben végzi mesterségét Székesfehérváron

S ez nem más, minthogy a mester és tanítványa, vagyis apa és fia – aki persze már nem fiú, abból már kinőtt – együtt, vállt vállnak vetve dolgoznak, állnak helyt. Mesterségőrzők.

– A családban elég sokan szakmunkások voltak. Én szerettem ezt a szakmát, sokat néztem, ahogy ő dolgozik – utalt édesapjára Attila. – Anyukám testvére is ezzel a szakmával foglalkozott. Megtetszett nekem is – mondta; gyermekként Attila rengeteg délutánt töltött el édesapja munkahelyének műhelyében, vagyis már gyerekkorában megismerte, hogy milyen az afrik, a különféle szőrök és más töltőanyagok, illetve szövetek tapintása, vastagsága, lelke és szerkezete.

A rendszerváltozás idején váltotta ki az ipart

– 1960-ban kezdődött, akkor kerültem az asztalosipari szövetkezethez, ’64-ben végeztem, azóta is csinálom a szakmát – számolt be saját pályájának indulásáról Takács Jenő, az édesapa. – 1990-ben, a rendszerváltás idején jöttem el a szövetkezettől, akkor váltottam ipart, azóta itt, ebben a műhelyben tevékenykedünk. Foglalkozunk a javítással és új bútorok készítésével egyaránt – mondta.

Takácsék munkáját általában egy-két diák segíti, illetve egészíti ki. Értjük ez alatt, hogy munkájuk része az is, hogy a hozzájuk rendre az Árpád Technikumból érkező kárpitostanulókat tanítsák, segítsék, megismertessék velük is a mesterség fortélyait. – Készítünk új bútort is, és foglalkozunk százévesekkel is – erősített rá az előbbire Takács Attila. – Nagyon mennek az egyedi stílusban készülő előszobafalak – húzott elő egy divatos terméket –, készítünk franciaágyakat, matracokat, heverőket, sok áthúzást csinálunk – sorolta.

Mint megtudtuk, traktorok és targoncák üléseit is gyakran készítik el, s persze állandó munkát jelentenek a székek, a fotelek kárpitozása. Attila elmondta, tanulóként még nagyon sokat függönyözött, ám mostanság a függönyöket gyakran erre szakosodott varrómesterek készítik. Bár most kevésbé jellemző, de korábban sok iskolai tornaszőnyeg is kikerült a kezük közül.

Takács Attila kiemelte még, hogy rengeteg helyi asztalossal vannak kapcsolatban, együttműködésben. Kiegészítik egymás munkáját. Hiszen egy szék nem elég, ha tartós, kényelmesnek is kell lennie.

A kárpitos szakmáról itt olvashatsz bővebben, míg egy kárpitos oktatóval készült beszélgetésről itt.