Tehetségazonosítás és tehetségígéretek – Ötletelés, lelkes alkotómunka zajlik Tácon

Amikor megnőtt a sajátos nevelési igényű tanulóik száma, jó gyakorlatokkal kerestek megoldásokat, hogy minél jobban segítsék integrációjukat, fejlődésüket. A halmozottan hátrányos helyzetű és hátrányos helyzetű gyerekek számának növekedése újabb feladatok elé állította intézményüket. Az Iskolai integrációs programmal és a Hit, humánum, haladás elnevezésű pályázatukkal nagymértékben csökkentették a hátrányos helyzetű diákok lemaradását. Példaértékű a lemorzsolódás csökkentésére született programjuk is.

– Még 2019 januárjában részt vettem egy tanfolyamon, amelynek témája a tehetségazonosítás és a tehetségígéretek kapcsán felmerülő intézményi feladatok koordinálása volt. A tanfolyamon szembesültem azzal, milyen sok tehetségfejlesztő programmal rendelkezünk, és jó lenne pályázatok segítségével fejleszteni ezeket a lehetőségeket – mondta el lapunknak Suskáné Sztik Szilvia magyar nyelv és irodalom tanára. – Szerencsére ezt nemcsak én gondoltam így, hanem az intézmény vezetője, Kovács Gáborné Éva is. Azonnal belevágtunk abba az akkreditációs folyamatba, amelynek eredményeként iskolánk tehetségponttá vált. Regisztrált tehetségpontként már lehetőségünk nyílt tehetségfejlesztéshez kapcsolódó pályázatokon részt venni. Hamarosan találtunk is a Nemzeti tehetségprogram pályázatai között az iskolánk profiljába illőt, és megkezdődhetett a tervezőmunka, majd a támogatás elnyerése után a megvalósítás.

A programot a már meglévő hagyományokra építve tervezték

Az iskolában mintegy 30 éves hagyomány a drámapedagógiai projektnap, ezen a napon az alsó tagozatos gyerekek egy-egy mese bemutatásával mutathatják meg tehetségüket. Mindig nagy sikere van a tanítónők által dramatizált, majd a gyerekek által színpadra vitt meséknek.

A mesekönyv elkészítéséhez az ötletet a magyarórák keretén belül megvalósított projekt adta (már három mesekönyv készült az évek során Tácon, a tanórai feladatokhoz kapcsolódóan), amely során kiderült, hogy milyen sok fruska és legényke mutat tehetséget a meseírásban. Természetesen egy mesekönyv nem jelenhet meg illusztrációk nélkül, ezért a vizuális kultúrát is a programhoz csatolták – egy komplex programot létrehozva.

A projekt három részből állt: meseírás, a mesék illusztrálása, egy mese dramatizálása és bemutatása. A programban 6. és 7. osztályos tanulók vettek részt, összesen húsz diák. Meseírók: Horváth Ágnes, Jónás Laura, Kiss Abigél, Nagy Gergő, Rózsa Hajnalka, Trenka Emma, Veszelovszki Villő. Illusztrációkészítők: Boza Emese, Csákvári Dorka, Hermann Dorina, Horváth Ágnes, Jónás Laura, Kiss Abigél, Mészáros-Szalay Martina, Varga Nelli. Drámaszakkörösök: Csörgő Endre, Horváth Panka, Kalló Máté, Kasos Luca, Kiss Abigél, Kiss Orsolya, Kovács Laura, Rada Jázmin, Szép Attila Marcell, Trenka Emma.

Az eredeti tervek szerint a Gorsium-héten rendezték volna meg a projektzárót. Egy mesemondó délutánt, ahol a diákok, a szülők és az óvodások megismerhetik a meséket oly módon, hogy a meseírók felolvassák azokat. A délutánt az illusztrációkból készített kiállítás egészítette volna ki, illetve a színdarab bemutatása, amely a gyerekek által írt meséből készült. A koronavírus-járvány azonban átírta ezt a programot.

A közös tavaszi projektnap helyett így még a téli szünetet megelőzően az osztályok külön-külön hallgattak meg egyegy mesét a kötetből, és tekintették meg az illusztrációkból készített kiállítást. A színdarabot sajnos nem tudták előadni, abban bíznak, hogy az eredeti tervek szerint – igaz, egy év csúszással – a Gorsium-héten előadhatják.

– A program első eleme a meseírás volt. Gyurisics Mária, szintén magyar szakos kolléganőm vállalta magára ezt a feladatot. Szakköri foglalkozások keretében támogatta a gyerekek tehetségének kibontakozását, segítette kreativitásuk kiteljesedését. Az ő irányításával született meg a mesekönyvben szereplő tizenegy mese. A mesék között találunk népmesei hagyományokra épülő írásokat, illetve a gyerekek egyéni látásmódját tükröző alkotásokat is. A mesekönyv címét is a gyerekek találták ki: Mesék gyerekektől gyerekeknek. Kolléganőm feladata volt a mesedélelőtt megszervezése és lebonyolítása, valamint a gyerekek felkészítése a mesék bemutatására – folytatta Szilvia.

– A meseírással párhuzamosan megkezdődött a már elkészült mesék illusztrálása, Jánosáné Horváth Gyöngyi rajztanár irányításával születtek meg a mesékhez kapcsolódó színes alkotások. A tanárnő a szakköri foglalkozások során elkészült művek közül válogatta ki a mesekönyvbe kerülő legjobb rajzokat. Az általa öszszeállított kiállítás teljessé tette a programot.

Irány a színpad!

Az eredeti terv szerint a gyerekek által írt mesék közül kiválasztottak volna egyet, amelyet a drámacsoport tagjaival dramatizálnak, majd színpadra állítanak. Ez a terv is megváltozott, mivel a „drámás” gyerekek szerettek volna saját mesét írni, és azt előadni. Szilvia örült az ötletnek, és természetesen támogatta. A lurkók annyira belelendültek a munkába, hogy végül két mese is született. Ezek is belekerültek a mesekönyvbe. Az a mese, amelyet majd előadnak az Eltűnt szülők nyomában címet kapta. A közös dramatizálás után megszületett a színes, fordulatokkal teli forgatókönyv. A szereposztás sem okozott problémát, mivel a gyerekek úgy alakították a történetet, hogy mindenki a saját elképzelésének megfelelő karaktert írta a történetbe. A dramatizálást azonban félbeszakította a digitális tanrend bevezetése, így az eredetileg tavaszra, az iskola hetére tervezett előadást el kellett halasztani. Szeptemberben újult erővel vágtak bele a munkába a gyerekek, már a színpadi próbák folytak, amikor a szereplők közül többen karanténba kerültek. Így sajnos az év végére tervezett előadás is elmaradt. A díszletek és jelmezek készen állnak, a gyerekek újabb és újabb ötletekkel állnak elő, megkönnyítve ezzel a rendező munkáját. Remélik, hamarosan a megvalósult előadásról is beszámolhatnak.

– A mesekönyv az egyik székesfehérvári nyomda munkatársainak köszönhetően készült el, akik sokat segítettek abban, hogy a könyv karácsonyra a gyerekek kezébe kerülhetett. Diákjaink örömmel hallgatták a társaik által írt meséket, és lelkesen fogadták az ajándékba kapott mesekönyveket. Sajnos a szülőket és az óvodásokat a biztonsági előírások miatt nem tudtuk fogadni, de reméljük, hozzánk hasonlóan ők is büszkék iskolánk tanulóira – tette hozzá Suskáné Szilvia.