Az én kedves kis falum – Sáregres

Mindenki szeretettel fogad, barátságosak, mosolygósak az itteniek. Jó a közösség – mondják többen is a településen, s felidézik, a „hagyományos” mindennapokban mennyi-mennyi rendezvény mozgatja meg őket. Akár résztvevőként, akár befogadóként. S mindehhez a természeti és az épített környezet egyaránt hozzátesz.

Amikor egy településre ér az ember fia vagy lánya, először a házakat veszi sorra. Sáregresen igazi különlegességek nőttek ki a földből az emberek keze által: úgynevezett téglaoromzatú házak ezek, melyek az önök szavazatai alapján tipikus jellemzői a településnek.

Egyben megidézik a 19. század végét, amikor is kifejezetten a nyugat-dunántúli kisnemesi porták építészeti megoldása volt ez a kinézet. A Kossuth utca – amely számos fontos épületet, intézményt sorakoztat fel – egyik ilyen háza a mestergerendába vésett évszám szerint 1878-ban épült.

Nem mellesleg Sáregres egy egykori uradalmi központból alakult ki, kutakodásunk nyomán írjuk: Besenyőszállásból fejlődött faluvá. Először 1276-ban említik, templomát pedig már 1334-ben feljegyezték. Felsew Egresként 1424-ben hivatkoznak rá, s azt is tudjuk, a tizenöt éves háború idején – számos Fejér megyei településhez hasonlóan – Sáregres is elpusztult. Aztán 1650 és 1945 között a Zichy család birtokolta.

Szakrális helyszínei a református templom és a Szent Lajos király kápolna. Előbbi 1817-ben épült, az úrasztala 1842-ből származik. Híres épület ez: Csók István „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” című, 1890-re datálható festményét egy itteni úrvacsoraosztás ihlette. (Apropó, Csók, róla nemsokára ismét megemlékezünk!)

A kápolna 1883-ban épült, s még ugyanebben az évben egy festett kő feszületet is állítatott az oldalába az egyházközség, amely kereszt lábánál egy színezett imádkozó Mária-alak látható. A második világháború utáni szovjet időkben iskolaként funkcionált – olvastuk egy, a kápolna történetét, történelmét s jelenét feldolgozó, egyelőre csupán néhány példányban fellelhető füzetben.

Ezek az épületek kifejezetten Sáregresen belül találhatók, ám a település mindkét vége – a Cece és a Sárhatvan felőli is – tartogat különlegességeket. A 63-as főút felé haladva egy, a Malom-csatornára merőlegesen épült malmot fedezhetünk fel. 1820 táján épült, majd a 19. század első felében átalakították. Méretén túl érdekessége, hogy az 1860-as években Csók Lajos molnár és családja lakta, s itt született 1865-ben az imént már említett Csók István festőművész is, akinek emlékét egy feliratos tábla őrzi a külső falon. Annak idején a ma elzárt területen fekvő épület hátsó részében szivattyús gépházat alakítottak ki. Emeletén nyílt tüzelésű konyhai tűzhely maradványai láthatók.

Sáregres másik oldalát a Rétszilasi-tavak ékesítik, méghozzá a Nádor- és a Malom-csatorna között. Aktív horgászélet folyik itt, a tórendszer központja Rétimajor, ahol ráadásul a Zichyek által épített majorság történelmi részét helyre is tudták állítani. A halászati múzeumot 2000-ben avatták fel az egykori lóistálló épületében. Az itt látható gyűjtemény a halászatnak állít emléket: ma már nem használt eszközöket, a halászok életmódját megjelenítő néprajzi fotókat mutat be.

Sáregresre tehát – ha éppen nem egy rendezvényre érkezik – az átlagos hétköznapokon is érdemes betérni!

Kijelentették: Sáregres bizony a világ közepe!

– Nagyon féltem a befogadástól, mivel senkit nem ismertem Sáregresen – mondja Kakstéder Zsuzsa, aki 17 évvel ezelőtt költözött a községbe, férjét követve.

Mint az a számból látszik, döntését nem bánta meg. Jelenleg postai helyettesítő, amúgy az élelmiszerboltban dolgozik, ezáltal mára lényegében mindenkit megismert. Sok fiatal családdal tartja a kapcsolatot, szereti a közösséget!

Bögyös István Sáregresen született, baráti társasága, családja, korábbi tanulmányai kötik ide, vagyis lényegében minden fontos dolog. „Nekem Sáregres a mindenem” – fogalmazza meg, hozzátéve: egy olyan környezetben élhetnek itt, ahol az emberek befogadók, az épületek, a természeti értékek pedig páratlanok.

Hermann Józsefné Margit is tősgyökeres sáregresi. – Régóta mondogatják a hozzánk érkező rokonok: Sáregresen olyan jó lehet lakni, mert itt mindenki jó! – mosolyog ránk. 2005-től sekrestyésként szolgál a helyi kápolnában, így ő is sok mindenkit ismer. A templom, a játszótér, a kultúrház mind célpontjai egy családi látogatásnak.

Sorozatunk további részeit ITT találják.