Tisztújítás a reformátusoknál, hétköznapi kereszténységgel

Tisztújítás után vannak a Magyarországi Református Egyházban, fiatalítottak, új célokat fogalmaztak meg az egyáltalán nem könnyű időszakban. Hívő és nem hívő embernek egyaránt érthetően és elfogadhatóan foglalja össze Hajdú Szabolcs Koppány a keresztény egyházak feladatát a 21. század elejének tagadhatatlanul útkereső időszakában. Jézus Krisztus kereszthalála óta eltelt kétezer év – óriási idő ez, vagy mégsem? Az utóbbi száz évben is nagy változások zajlottak le a világban, sőt, a kicsire zsugorodott bolygón a vallások és kultúrák időnkénti ütközésének is szemtanúi lehetünk. Ezúttal a szűkebb pátria történéseiről beszélünk, leginkább nem filozofikus módon, hanem a hétköznapi cselekvések szintjén.

– Gárdonyi Géza szavai nekem útbaigazítók, nem veszi zokon talán senki, hogy nem a Szentírásból idézek – mondja a lelkész. – „Légy az, kiből árad a nyugalom. Légy az, kire nem hat a hatalom. Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet. S menj oda, hol fázik a szeretet.” Ebben benne foglaltatik minden, látszólag egyszerű is, de nem könnyű megfelelni mégsem az eszménynek. A történelmi fejlődés speciális periódusában vagyunk, vonatkozik ez a kereszténységre is. Az ide tartozó felekezetek elveszítették az ősi bástyáikat, amelyek egyértelműen mutatták, hogy mit jelent a gyakorlatban kereszténynek lenni. Mely bástyák voltak ezek? Az oktatás, a művészet, a tudományok, a beteggondozás – a nyugati civilizációkban mind-mind a keresztyénség (az esperes reformátusként így mondja) szárnyai alatt működtek, szerepük kétségbevonhatatlan volt. Az utóbbi százötven-kétszáz évben ezeket az államok vették át, a magyarországi 20. századi eseményekről is lehetne hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni. Hazánkban az utóbbi tíz esztendőben látszik jó irányú elmozdulás a kölcsönös értékteremtés és tisztelet jegyében.

A Magyarországi Református Egyház területileg négy egyházkerületre tagozódik, azok pedig egyházmegyékre. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének választották a tavalyi tisztújításkor nyolc egyházmegye gyülekezetei Balog Zoltán volt minisztert. A szóban forgó Vértesaljai Református Egyházmegye espereséül választották Hajdú Szabolcs Koppány lovasberényi lelkészt, helyetteséül Zsirka László tabajdi lelkészt, ő maga a főjegyző. A világi elnök, vagy ahogyan mondják, a gondnok a mányi Csizmadia Zsolt lett. Ide tartozik területileg mintegy ötven település harminchét református egyházközsége, valamint a szórványok. Az egyházmegyei tanácsot hat-hat lelkész és világi személy alkotja, s a tizenkét fős grémium nyolcvan százaléka új és fiatalabb az előző testülethez képest. Az esperes köszönettel illeti a leköszönő tanácsosok munkáját.

Hajdú és Zsirka lelkészek egyházi hivatásuk és küldetésük mellett másban is egy hajóban ülnek: aktív alapítói és működtetői a helyi oktatásnak, s erre nagyon büszkék.

– Az általam előbb említett feladatok híján az egyház olykor légüres térben lebeg, magunk is érzékeljük. Óriási megtiszteltetésként vettük a hosszas egyeztetéseket és a felkérést követően, hogy 2012-ben a lovasberényi református egyházközség fenntartásába vette át a helyi és a vértesacsai iskolákat. Ma Reményik Sándor Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda néven működik az intézmény. 2016-ban Lovasberényben református óvodát alapítottunk, s 2020 őszétől a vértesacsai óvoda is a fenntartásunkban működik. Magyarázni sem kell, hogy felekezetre való tekintet nélkül fogadjuk a gyerekeket, s örömünkre szolgál, hogy növekszik a létszám mindenütt, nagyszerű kollégáim rátermettségét bizonyítandó. A keresztény ember a munkavégzésében mutathatja meg az egyik legegyértelműbb módon kereszténységét – fogalmazza meg emberi és lelkészi hitvallását az esperes.