Valóságos belső titkos tanácsos gróf Batthyány (III.) Imre

A megemlékezésen részt vevők fejet hajtottak lánya, az utolsó helyben lakó Batthyány, Emma Róza grófnő emléke előtt is, akinek tavaly júliusban volt 200. születési évfordulója.

A résztvevőket Váczi Márk történész köszöntötte, majd Rák Vilmos Zsolt helytörténeti kutató foglalta össze Imre gróf és Emma Róza grófnő életét. Mayer László helyettes esperes, plébános imádságában megemlékezett az egyházközség kegyurairól, jótevőiről, Szücs Sándor református lelkész pedig az örök életbe vetett hitet és az ebből fakadó cselekedeteket, az elszántságot emelte ki a grófi család kapcsán. A kápolna alatt kialakított grófi kriptában az önkormányzat, az intézmények, a felekezetek és a gazdakör képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit és mécseseit…

Az ősrégi és tekintélyes főnemesi család sarja, III. Imre, gróf Batthyány (II.) Imre és hallerkői gróf Haller Mária fiaként látta meg a napvilágot. A gimnáziumot Fehérváron végezte, ahol 1797-ben Virág Benedektől tanult költészetet. A pesti egyetemen bölcseletet és jogot hallgatott. Ügyvédi vizsgáját letéve a hétszemélyes tábla bírája lett. 1812. augusztus 20-án feleségül vette székhelyi gróf Majláth Erzsébetet, akitől hat gyermeke született: István, Mária Anna, Adalbert, Amália, Emma Róza és Ágnes.

Születési jogon részt vett az országgyűléseken, első alkalommal az 1825–27-es diétán. Jó barátságot ápolt gróf Széchenyi Istvánnal, akit gyakran vendégül látott pesti otthonában. Tagja lett a Lánchíd építésére létrehozott szervezőbizottságnak is. 1824-ben Zala vármegye főispáni helyettese lett, majd 1835-ben el ődje, Amadé Antal halála után a vármegye főispáni tisztét töltötte be, egészen 1848-ig. Esküjét magyar nyelven tette le, a szokástól eltérően a jelen lévő Deák Ferencnek, holott a megjelent legmagasabb egyházi méltóságnak kellett volna. Ráadásul I. Ferdinándra kellett volna esküdnie, de mivel az uralkodó ezen a néven osztrák császár, V. Ferdinánd néven pedig magyar király volt – akinek koronázásán egyébként Batthyány királyi főlovászmesterként szolgált –, a közgyűlés úgy határozott, az utóbbira kell felesküdnie, ezzel is tiltakozva az ország alávetettsége ellen.

Főispánként többnyire a liberális nemességet támogatta, ezért amikor az uralkodó 1844 után eltávolította a rebellis vármegyék főispánjait, 1845 nyarán neki is mennie kellett, bár főispáni címét megtarthatta. 1848 tavaszán visszahívták, de még ősszel ő maga mondott le hivataláról. 1861-ben, az alkotmány helyreállításakor még szerepet vállalt, ő rendezte a vármegye ügyeit, de idős kora miatt visszavonult a politikától, életét ekkortól a battyáni birtoknak szentelte.

I. Ferenc József király koronázási szertartásán, 1867-ben korábbi főlovászmesteri tisztségében teljesített szolgálatot. Az aranygyapjas rend lovagja és a Szent István-rend középkeresztje kitüntető címek viselője s valóságos belső titkos tanácsos volt (a király bizalmas embere, 1945-ig a legmagasabb magyar közigazgatási cím).

Szabadbattyánban két fontos, ma is álló épület kötődik a nevéhez: a római katolikus templom, melynek titulusa eredetileg Szent László volt, 1865ben a gróf kezdeményezésére bővült és épült át. Az építtető tiszteletére új védőszentje Szent Imre herceg lett. A herceget ábrázoló főoltárképen Imre gróf arcvonásait fedezhetjük fel. A bejárat fölött a család címere látható. A római katolikus temető kápolnája 1866-ban létesült, ugyancsak gróf Batthyány Imre megrendelésére. A magas kort megélt családfő 93 esztendős korában, 1874. szeptember 16-án hunyt el. A kápolna alatt kialakított grófi kriptában helyezték örök nyugalomra.