Elmesélte szívszorító helyzetüket a zichyújfalui apuka

– Folyamatosan védekeztünk a vírus ellen, minden óvintézkedést megtettünk, hogy egészségesek maradjunk. Visszavonultan éltünk, ami nem is volt nehéz, mivel ékszerkészítők vagyunk a párommal – kezdi Péter, majd belecsap a közepébe. Derült égből villámcsapásként jöttek a tünetek. A szülők, a hamarosan 2 éves kislány és a nagypapa élt egy háztartásban: – Először a párom és én tapasztaltuk, hogy valami nem stimmel: elkezdtek fájni az ízületeim, a páromnak pedig klasszikus náthás tünetei voltak. Hamarosan édesapám is lerobbant, aki egyébként Sclerosis Multiplex-es beteg volt. Összeesett a házban, mivel az izmaira hatott a vírus. Ekkor már tudtuk, hogy ez nem tavaszi nátha és segítség kell. Hozzájutottunk a koronavírus elleni gyógyszerhez, amit azonban a párom nem szedhetett, hiszen 28. hetes terhességét töltötte. Ez is megnehezítette az ő helyzetét. Ezután súlyosbodtak a tünetek: belázasodtam többször, egyre gyengébb lettem, pedig sokáig próbáltam talpon lenni, hogy segítsem a páromat. Aki aztán szintén belázasodott.

Majd eljött a március 15-e, amikorra a tesztelőket is várták. Aznap érezte Csilla először, hogy nehezen veszi a levegőt és a láza sem ment le – így, a koronavírus teszt pozitív jelzése után azonnal hívták a mentőt, akik haladéktalanul jöttek is. – Első körben úgy volt, hogy csak kap egy kis oxigént és este már itthon is lesz. Ám amikor bekerült a kórházba, s megvizsgálták, kiderült, hogy az utolsó pillanatban érkezett, nagy a fertőzöttség. Már ekkor felvázolták, hogy számítsunk a császármetszésre, azért hogy a megfelelő gyógyszert megkaphassa a párom is. Gyakorlatilag 16-án késő este be is kellett indítani a folyamatokat, mert már nagyon gyenge volt. A baba koraszülöttként ugyan, de megkapta az esélyt az életre, most is koraszülött osztályon van. Nagyon kedvesek az ottani nővérek, sokat tesznek azért, hogy ebben a nehéz időszakban is fejlődjön. Úgy érzem, kicsit mindenki magáénak érzi az ügyünket.

Csillával kettő hete beszélt utoljára Péter, azóta ugyanis altatásban volt, császármetszés után egyből lélegeztetőgépre tették, hogy stabilizálják az állapotát. A legújabb hír hétfői: már kezdi visszavenni Csilla tüdeje a munkát, egyre kevesebb plusz oxigénre van szüksége, és már felébresztették. Pislogással tudott válaszolni a kérdésre: nincsenek fájdalmai. – Két kegyetlen nap volt az elmúlt két hétben, amikor közölték, hogy jelenleg élet-halál között lebeg a párom, a kicsi pedig a koraszülött osztályon küzd az életéért. De mentünk előre az időben, barátaink, falubeliek, polgármester asszony nagyon figyeltek ránk, s teszik most is. Elindult egy összefogás, mindenki imádkozott értünk, energiát küldött.

Közben Péter sem volt jól, s eljött a pillanat, amikor már neki is támogatásra volt szüksége, hogy a kicsi lányt valaki ellássa. Ekkor jött át a mama, aki minden óvintézkedés közepette segítette, borogatta, ápolta az apát és vigyázott a kicsire. És nem kapta el a betegséget. – Le a kalappal előtte, hatalmas dolgot cselekedett, mert valljuk be: az életét kockáztatta értünk – mondta Péter, akinek ennyi teher után kezd elcsuklani a hangja. De sajnos még itt sem ért véget a történetük. Péternek a gyógyszer áttörést hozott, de sajnos édesapjának nem. Múlt szombaton ő is kórházba került, és sajnos másnapra elhunyt. – Hatványozottan fájó lesz a hiánya, hiszen velünk élt. De most Csillára kell koncentrálnom. Tudom, hogy haza fog jönni. És a kisfiam is meg fogja nyerni a harcot, küzd a kis életéért.

A családnak jelenleg segítségre van szüksége, a szülők ugyanis együtt vitték az ékszerkészítő vállalkozásukat. Ez azonban most lehetetlen. Zichyújfalu felhívást tett közzé, aki tud, segítsen. Nagygál Péter István számlaszámára bárki utalhat: 11773360-02250847.