Illés Szabolcs kerékpározik, vadászik és menhelyi állatokat is támogat

Csákváron nem ritka látvány, hogy Illés Szabolcs, miután lerakta a hivatali teendőket, kerékpáros-szerelést ölt és kikerekezik a városból, hogy a környező hegyes-völgyes vidéken „szellőztesse ki a fejét”.

– Gyerekkoromban is sportoltam, először fociztam, mint abban az időben szinte minden gyerek, aztán ahogy megnyúltam, átváltottam a kosárlabdára, amit sajnos 17 éves koromban egy komolyabb térdsérülés miatt abba kellett hagynom. A sport azonban azóta is az életem része – árulta el Illés Szabolcs, aki nagyjából négy éve kezdett komolyabban kerékpározni, ami szintén egy térdsérülésnek volt köszönhető. Miután eltörött a jobb térde, a műtétet követően a rehabilitáció részeként jött a kerékpározás – minden nap másfél órát görgőzött otthon, ami a szimpla szoba-kerékpározásnál komolyabb mozgásforma. A tekerés olyannyira a napi rutinja részévé vált, hogy később már országúton, heti 3-5 alkalommal vágott neki a különböző távoknak. Később pedig jöttek az amatőr versenyek is.

– Nem a helyezésre hajtok, a versenyek hangulatát szeretem, és leginkább saját magam ellen versenyzek: kitűzöm, mennyi idő alatt szeretném a távot teljesíteni és ennek az elérése a célom – mondta Illés Szabolcs, aki azt is elmondta, nyáron, amikor hosszabbak a nappalok, munkaidő után rendszeresen nyeregbe száll, hogy idejétől függően 25-50-80 kilométeres köröket tekerjen a Vértesben, illetve a Velencei-hegységben. Miközben nyomja a pedált, teljesen ki tud kapcsolódni, élvezi a hegyekre való felkapaszkodást, a lejtőn való legurulást, a sebességet, a friss levegőt.

Ha viszont nem aktívan csinálja, nézni is szereti és nem csak a kerékpárversenyeket, de szívesen követi a helyszínen vagy a televízióban a síugró versenyeket, a futball-, a kézi-, vagy a kosárlabdameccseket is. Ha foci, akkor Manchester United, Bayern München és Honvéd, no meg Fejér megyeiként a Videoton, amelynek UEFA menetelését annak idején gyerekként követte nyomon. Szurkolói mivoltának ékes bizonyítékai az irodában kifüggesztett bekeretezett, aláírt mezek.

Állatszeretetének az irodában, érthető módon kevesebb bizonyítéka van, a fekete-fehér hivatali macska idegen számára ritkán látható.

Az viszont tény, hogy emiatt tanult a Vántusban állattenyésztő szakon és végül ugyan történelemtanár lett, de az állatok szeretete máig megmaradt. Ennek talán némileg ellentmond, hogy időnként vadászni is eljár, ám ez azért nem csoda, mert a családban a férfiak több generációra visszamenőleg erdészek voltak.

Kutya vagy macska?, teszem fel a tipikus kérdést, és magamban arra tippelek, az elsőt mondja majd. De nem! Mint kiderül, bár volt kutyája is korábban, Illés Szabolcs inkább macskapárti. Klasszikus, szürke csíkos házi macskája egy 8 éves nőstény, aki négyhetesen jelent meg az udvarukon. Azóta elválaszthatatlanok. Joker, ahogy a polgármester történeteiből kiderült, mint minden macska, maga is egyéniség.

Állatszeretetének másik megnyilvánuló jele a FEMA lovasberényi állatmenhelyének rendszeres támogatása.

– A történet kezdete azért érdekes, mert korábban nem is tudtam, hogy létezik a szomszéd faluban menhely. Egy testvérvárosi látogatás alkalmával az egyik pyrbaumi hölgy jelezte, szeretné meglátogatni és támogatni a berényi telepet. Azon a látogatáson szembesültem azzal, hogy egy menhely működtetése mennyi időt, energiát, pénzt, gondoskodást, odafigyelést igényel. Azóta támogatom őket – mesélte a polgármester, aki 2-3 havonta jelentkezik Lovasberényben egy-egy szállítmánnyal, amelynek tartalmát előzetesen egyezteti a telepet működtetőkkel, hogy mindig azt vigye, amire éppen szükség van. Érkezését természetesen mindig örömmel fogadják.