A magyar népviselet napját színes rokolyákban ünnepelték meg Királyszálláson

Éppen a székelykapu választja el a két megyét, azaz dehogyis választja el, inkább összeköti, ahogyan szeretnénk és reméljük. A Nagy-Magyarország Park a nemzeti összetartozás jegyében formálódik néhány éve emlékhelyként, de élettel teli módon. Közigazgatásilag Isztimérhez tartozik, jócskán Székesfehérváron túl, s közel Veszprémhez található ez a kis tanyaszerűség, amit a Trianon Múzeum Alapítvány és a Nagy-Magyarország Park üzemeltet és fejleszt társzervezetekként. A hajdani kis vadászkastély a szíve, s körülötte a parasztházakra emlékeztető házak viselik az 1920-ban elcsatolt részek neveit: Erdély, Partium, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, s a ritkábban emlegetett ausztriai Őrvidék területeket. Turistaházakként működnek, esküvőket szoktak tartani a vadregényes helyszínen, ám a covid itt is megálljt parancsolt a népszerűsödő hely látogatásának.

Nem csak terasznyitás

A terasznyitás szombatján kicsiny emléknapot tartottak a világszerte különleges és gazdag magyar népviseletek tiszteletére a parkban, beöltözött lányok-asszonyok részvételével. Érdekes dolog ez! Ma inkább már jelmezként értelmezhető a viselet, az erőteljes szívdobbanásokkal életben tartott néptánc-mozgalom azonban nem engedi meghalni, elhamvadni ezt a magyar specialitást. Tájak, vidékek, etnikai csoportok elképesztő öltözékeit, a 20. század közepéig tartó hagyományait, szokásait, egyszerűen a testre való ruhák, lábbelik, fejrevalók csodás tárházát. Szóval jelmez a szekrényben és a fogason talán, ám ha felveszi viselője, életre kel, természetessé lesz és sajátja a viselőjének akkor is, ha órák múlva polgári ruhát, farmert húz magára.

A Nagy-Magyarország Parkban muzsikált a háromtagú székesfehérvári Galiba zenekar, táncra nemigen kerekedtek, mert a covid nem enged nagyobb bátorságot. Baksa Kata rendezvényszervező a Veszprém megyei Litérről szilágysági viseletben érkezett, elkötelezett néptáncos, bemutatja a többieket. A peremartoni Nagy Zsuzsanna a Rokolya néptánccsoport művészeti vezetője, mezőségi viseletben van, kislánya, Panka sárköziben, s az egyetlen beöltözött legény a kisfia, Levente – kalapban, csizmában. A kondérnál ugyan betyáröltözékben képviseli az erősebbik nemet még Zsédely Ferenc gépészmérnök és íjász hagyományőrző – ezek szívbéli szenvedélyek… Még néhány kedves nő mosolyog oly megilletődötten a viseletekben, mind táncosok, bizonyítandó e szenvedélynek lelki tartalmát.

Épül az Összetartozás Napján, június 4-én felavatandó Ezredéves emlékpark, mondja el Szakonyi Balázs kommunikációs vezető és Takács-Pfitzner Anna szervező munkatárs – itt mindenkinek érzelmi kérdés a park filozófiája, jelentése. Modern, jurta-szerű építményben egyelőre zárva a Magyar Kálvária nevet viselő kiállítás. A négyhektáros terület amúgy a Burok-völgyi ősfás szomszédságában fekszik, kapcsolódik a piros túravonalhoz, táborokra, fesztiválokra készülnek a járvány elmúltával. Sajátos hangulata, egyértelmű szellemisége senkire semmit nem erőltet rá. Aki akarja, csak hallgassa a madárcsicsergést.