Április 11-én a Parkinson-kór betegeire kell jobban figyelni

– Közel negyven évvel ezelőtt történt, hogy édesapámnál diagnosztizálták a Parkinson-kórt. Soha nem hallottunk erről a betegségről azelőtt, csak álltunk döbbenten, és érthetetlenül vettük tudomásul, hogy a betegség lefolyása lassú lesz és fájdalmas. Akkor még nem is sejtettük, hogy apám kórja az egész család betegsége lesz – emlékezett Kereskedő Emőke szociális lelki gondozó.

A rendszerváltás előtt még kevesebbet tudtak a Parkinson-kórról, mint manapság.

– Apámnál először lábgörcsök jelentkeztek, a hosszú sétákat el kellett hagynunk. Mozgása lelassult, járása csoszogóssá vált, háta meggörnyedt, karjait egyre inkább behajlítva tartotta, kezei nyugalmi állapotban remegtek. Az én erős, magas, okos, újságíró apám a szemünk láttára ment össze, és tűnt el a világból. Sokáig nem volt betegségtudata, és tinédzserként én sem akartam tudomásul venni, hogy beteg. A demencia jelei csak minimálisan jelentkeztek nála, tulajdonképpen haláláig friss volt szellemileg, miközben a teste kezdte felmondani a szolgálatot. Húsz évig ápoltuk őt.

A Parkinson-kór az Alzheimer-kór után a második leggyakrabban előforduló előrehaladó, dege­neratív idegrendszeri betegség. A mai napig gyógyíthatatlan, de a tünetei mérsékelhetők, a betegség lefolyása lassítható. Elsőként James Parkinson írta le a betegséget, innen a kór elnevezése. Az agytörzsi ganglionok károsodása miatt alakul ki, a legtöbb betegnél ötven-hatvan éves korban kezdenek mutatkozni az első tünetek, de előfordulhatnak sokkal korábban is. Az agyban csökken a fő ingerület-átvivő anyag, a dopamin termelődése. A kór oka többnyire ismeretlen, de fertőzések, gyógyszerek, például antipszichotikumok, sőt kábítószerek is előidézhetik. Sajnos sokan a részegséggel tévesztik össze a tüneteket, ezért a betegek néha megalázó helyzetbe kerülnek.

– A Parkinson-kóros betegek gondozásánál fontos szempont a betegség megértése és ismerete – folytatta a szociális gondozó. – Tudni kell, mire számíthatunk, hogy fel tudjunk készülni a jövőre. A lakást akadálymentesítsük, mert a csoszogó, bizonytalan járás miatt a beteg eleshet, felbukhat a szőnyegben, zsinórokban, kiálló tárgyakban. Lényeges a gyógyszerek pontos adagolása, érdemes gyógyszernaplót vezetnünk, ez az orvos segítségére lehet. Az étrend összeállítása egyes gyógyszerek hatását befolyásolhatja, ezzel kapcsolatban egyeztessünk szakemberrel. A fellépő rágási, nyelési nehézségek miatt az étkezések hosszabb időt vehetnek igénybe. Az ízveszteség is nehezíti a táplálkozást, legjobb, ha naponta többször megkínáljuk a beteget, lehetőleg aprított, szeletelt, étvágygerjesztő ételekkel. A mozgás-kezdeményezés a gondozó feladata, a napi torna késleltetheti az állapot romlását. A depresszió a betegség egyik tünete, tanuljuk meg kezelni, és erősítsük a még meglévő képességeket. Bátorítsuk a beteget!