Székesfehérvár politikai viszonyai – Online előadást tartott Csurgai Horváth József történész, levéltáros

Csitáry-éra, Szent István-emlékév, Zavaros-örökség, Hóman Bálint személye – címszavakban így foglalható össze Csurgai Horváth József, a Székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója, a Kodolányi János Egyetem Történelem Tanszék tanára előadásának bevezetője.

Székesfehérvár és lakossága sokat szenvedett a második világháború alatt, népessége a háború után ismét 40 ezer alá süllyedt. A frontvárost kötött élelmiszergazdálkodás és számos közellátási nehézség jellemezte. Bevezették a jegyrendszert, a fejadagrendszert. Például 1941 nyarán egy hónapra 7 kilogramm liszt jutott, 1941 októberében pedig heti 15 dekagramm zsír.

A mindennapi életet ugyancsak korlátozások jellemezték: maximálták a telefonbeszélgetések időtartamát; fokozottan ellenőrizték a civilszervezeteket; igénybe vették a megüresedett lakásokat; romlottak a kommunális szolgáltatások; üzemanyaghiány és fűtőanyaghiány lépett fel. A törvényhatósági városok sorában Székesfehérvár – Debrecen és Hatvan után – a harmadik legnagyobb háborús kárt elszenvedett település volt. Az épületkár elérte a 32 százalékot.

Az előadás következő szakaszában a háborút követő újrakezdésről esett szó. A polgári közigazgatás újjászervezése 1945. március 23-án kezdődött meg. Huszonegyes bizottságot, mint ideiglenes városi bizottságot hoztak létre, Gáspár János, a város későbbi polgármesterének elnökletével. A bizottság tíz ügyosztályt alakított. A Székesfehérvári Nemzeti Bizottság 1945. április 3-án alakult meg a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Szociáldemokrata Párt (SSDP), a Nemzeti Paraszt Párt (NPP), a Független Kisgazdapárt (FKGP), valamint a szakszervezetk képviselőiből. A Polgári Demokrata Párt (PDP) ekkor még nem alakult meg. A nemzeti bizottság átvette a 21-es bizottság struktúráját, egyes területeken a kontinuitás is megfigyelhető volt, elnöke Gáspár János lett.

Az egyes pártok taglétszáma a következőképpen oszlott meg: FKgP 40,6 százalék, MKP 25,5 százalék, SzDP 20 százalék, PDP 19,9 százalék. A későbbiek során egyre növekedett az FKgP súlya, főként a házi agitáció nyomán elsősorban az asszonyokat elérve (a családok megbomlottak, a hadifoglyok még nem tértek haza). A városi törvényhatósági bizottság 1945. május 30-án alakult meg. A 60 tagú testületben az FKGP, az MKP és az SZDP egyaránt 12–12–12 tagot nevezett meg, a szabadszakszervezetek 10, az NPP 8 és a PDP 6 tagot.

Az előadó a politikai viszonyok alakulását is elemezte. Székesfehérváron, az 1945. november 4-ei nemzetgyűlési választásokon a kisgazdák abszolút többségével (56,22 százalék) csupán a szociáldemokraták tudtak lépést tartani (30,3 százalék), a kommunista párt szavazóbázisa a 7 százalékot sem érte el.

A második világháborút követően egyedül Budapesten tartottak, még 1945-ben helyhatósági választásokat. Székesfehérváron a helyhatósági választások megtartását Vócsa Ferenc kisgazdapárti nemzetgyűlési képviselő több ízben sürgette, 1946 júniusában a következőket mondta: „Vidéken a magyar falvakban kell leraknunk a jó közélet alapjait… Jelszavakkal nem lehet országot építeni, ígéretekből nem lesz demokrácia!”.

Az 1947. augusztus 31-ei országgyűlési választások Székesfehérváron példa nélküli eredményt hoztak. A kisgazdapárt szétesésével egy új politikai párt, a városi pártszervezettel nem rendelkező Slachta Margit vezette Keresztény Női Tábor nyerte el a szavazatok 44 százalékát.

Az ezt követő választások – így az 1949. május 15-ei országgyűlési választás – már nem a politikai pártok közötti erőviszonyokat mérték fel, a Függetlenségi Népfrontot kimondottan a polgári pártok elszámolására hozták létre. (Ahogy mondani szokás: az már egy másik történet…)

A háborút követően időközben jelentősen megváltozott Székesfehérvár megítélése, az egykori koronázóvárosnak szánt szerep – tette hozzá végezetül Csurgai Horváth József. A politikai döntés középpontjában az állt, hogy Fehérvárt klerikálisnak és egyúttal reakciósnak kiáltották ki…