Az én kedves kis falum – Tabajd

A falu kőtárában kiállított régi emlékek tanúsága szerint Tabajd és környéke már az ókorban lakott környék volt. Neve a 13. századi oklevelekben Toboy, majd Thuboyd formában bukkan fel. Ebben az időben a Csák nemzetség, később Károly Róbert királyunk birtokai közé tartozik. A 16. században egy korabeli összeírás szerint 30 ház állt és száz körüli, többségében református vallású magyar élt a faluban. A török uralom idején többször is elnéptelenedett, majd újra benépesült. 1683-ban a Bécs alá vonuló hatalmas török seregnek állt útjában, amely kifosztotta és felégette Tabajdot. Az élet a kuruc időkben sem lett könnyebb. A Rákóczi-féle szabadságharc idején Bottyán János birtokában volt, s olyan fontos helynek számított, hogy még megyegyűlést is tartottak a faluban. A császáriak ezért ellenséget láttak a tabajdiakban, 1707-ben marháikat hadizsákmányként elhajtották, de elvitték a gabonát, a bort és az aprójószágot is.

Tabajd nemcsak túlélte a vészterhes időket, de a 18. század második felében fejlődésnek is indult. A lebontott és újonnan megépített református templom mellé elkészült a katolikus templom, iskola is épült és sokasodtak a lakóházak. Az 1890-es összeírás szerint a főként mezőgazdaságból élő lakók száma meghaladta az ezret. „A paraszti életforma erősebben tartotta a református többségű magyar községet, ezért a XXI. század elejére is maradt látnivaló a falu egykori épületeiből, s az idősek szívében a letűnt kor szokásaiból”, olvasható a Tabajd anno című képeskönyv bevezetőjében, amelyben a szerző azt is megjegyzi, hogy a Vál völgyében egymás után sorakozó, szinte egymásba érő sorfalvak közül – Felcsút, Alcsút, Doboz, Tabajd, Vál, Kajászó, Baracska – talán Tabajd őrizte legtovább a paraszti életformát. A településnek sosem voltak nemzetiségei.

Ha Tabajdra mennek és végigjárták a Mezítlábas Parkot, húzzanak cipőt és tegyenek egy sétát a faluban! Menjenek fel az egyszerű, klasszicista stílusban épült református templomhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környékre. A szószék alatt álljanak meg egy percre a 106 év333es korában elhunyt Balogh Judit vörösmárvány síremlékénél. Ő adományozta a földterületet a templomhoz az egyháznak. Nem messze innen egy másik dombon áll a kis méretű római katolikus plébániatemplom, ahonnan pár perces sétával elérhetik a falumúzeumot is.

Raktár, pékség, múzeum

Az 1850-es években épült, oldalhatáron álló, oromzat nélküli, fa oromfallal rendelkező Gaszt-ház Tabajd legrégebbi, és ma már egyetlen nádtetős épülete. Nevét utolsó lakójáról kapta. Egyik korábbi tulajdonosa a szomszédos házban működtetett kocsmájának raktáraként használta, udvarára jégvermet is ásatott. Tőle vette meg a házat a bicskei pékmester, Gaszt Béla, aki hatalmas kemencét emelt az udvarára. A háborút követően orosz lóistállóként is szolgált, mielőtt visszatértek volna régi lakói, Gaszt Béla és felesége. Utóbbi kívánsága az volt halála előtt, hogy a ház maradjon meg a régi formájában. Az önkormányzat a 2000-es évek elején vásárolta meg és tette rendbe az épületet, amelyben összegyűjtötték a régi tabajdi emlékeket – bútorokat, ruhákat, textileket, képeket, használati tárgyakat és mezőgazdasági eszközöket.

A föld, a munka, valamint a természet szeretete

Lapunk ezúttal is megkért három embert arra, mondja el, miért szeret ebben a faluban élni.

Németh Sándorné tősgyökeres tabajdi, akinek már dédszülei is a faluban éltek. Ő maga szintén egész életét Tabajdon töltötte – egyébként lányai is a településen maradtak –, ahol szinte mindenkit ismer, köszönhetően annak, hogy 32 évig a helyi termelőszövetkezet irodáján dolgozott. Úgy véli, a település egyik előnye a kedvező fekvése, mert közel van Budapesthez, Székesfehérvárhoz és Tatabányához is.

Simóné Bélley Ágnes szintén régi tabajdi család sarja. Azt mondja, a faluban mindig dolgos és szorgalmas emberek éltek, akik az utókorra hagyták a föld, a munka és a természet szeretetét. Ezek olyan alapok, amikre lehet építkezni. És bár a lakosság összetétele az utóbbi években a beköltözők miatt megváltozott, örömteli, hogy többen is igyekeznek beilleszkedni a falu életébe.

Köllő Miklós Budapesten született és hosszú ideig ott is élt. Húsz évvel ezelőtt költözött Tabajdra, ahol egy idősebbeknek szóló művészeti alkotóházat hozott létre. Az évek során egyre szorosabb lett a kapcsolata a faluval, amelyet különösen megszeretett, főként, mert a nagyváros rohanó világával szemben a tabajdi mindennapokban van idő egymásra és még létezik az a fajta közösség és együttlét, amire olyan nagy szükség lenne máshol is ebben a világban.

Sorozatunk további részeit ITT találják.