Velencei Tündérkert őshonos fákkal

Tündérkertet hoztak létre a Velencei- (régi Úttörő-) szi­geten múlt szombaton tettre kész, természet- és hagyományvédő helyiek, akik a Sym­posion Alapítvány a Magyar Művésztelepekért felhívására jöttek segíteni. A tündérkert kifejezés fontos tevékenységet takar: a Kárpát-medencében őshonos gyümölcsfafajták közösségét jelenti. Vannak köztük rég elfeledett vagy éppen a mai korban már alig ismert fajták, s bizony legtöbbjüket igen nehéz beszerezni is.

Az ültetés igen kalandos úton valósulhatott meg, tekintve, hogy a sziget mélyen a tó közepén található, ahová csak csónakon lehet bejutni. Itt szokták megrendezni a Sym­posion különleges természet- és tájművészeti alkotótáborát is. Hamisítatlan vadregényes közeg található itt, amely az emberi beavatkozásoktól szinte mentes. Egy pergolás faház áll itt csupán, s ad árnyékot az alkalomszerűen érkező vendégek számára. A legjobb hely olyan facsemetéknek, amelyeket fel kell nevelni s meg kell őrizni a jövő nemzedékei számára… A szigetre érkezve már több tucat serénykedő környékbeli vitte a facsemetéket, földet, vizet, ásókat, hogy szerte a területen helyet találjanak nekik. Köztük munkálkodott Rákóczi Ferenc műsorvezető is. Jelenléte nem meglepő, velencei lakosként rendszeresen részt vesz az olyan megmozdulásokban, amelyek előremutató kezdeményezéseknek számítanak. Így volt ez most is: – Fontosnak tartom, hogy óvjuk és megőrizzük a környezetünket, ezért vagyok itt a családommal – meséli, s közben ássa a földet, öntözi a csemetét, melyet fia segítségével ültetett el.

Péter Ágnes, az alapítvány vezetője kísért körbe az ültetők között, s közben Kovács Gyuláról mesélt, aki ezeket a facsemetéket készíti fel a programra. – Ő az egyik „vivőerő” ebben a történetben. A célja az, hogy a területre jellemző fákat gyűjtse össze és őrizze meg az utókor számára. Régi gyümölcsfajtákról van szó, s ezeket próbálják új csemetékbe ültetve szaporítani. Egy spe­ciális szilvafajtát például szilvafa alanyra, egy speciális almát pedig almafa alanyra oltanak. Ide, a Velence Symposion szigetére hatvan facsemetét hoztunk most – árulja el Ágnes, hozzátéve, hogy támogatók adták össze a facsemeték árát, és hat különböző fajtából tíz-tíz példány került a földbe ezúttal a szigeten. – Nem gondoltam volna, hogy ennek az ültetésnek olyan hatása lesz, amit itt lehet látni. Annyira megérintette az embereket, hogy több mint hatvanan jöttek az ültetésre. Fantasztikus!

A szervezés másik fontos szereplője Kovács Anna, a 10 millió fa mozgalom helyi élharcosa, aki szintén családjával érkezett a szombati ültetésre. Kezében is épp egy különleges csemetét tartva mesél: – Őshonos gyümölcsfákat hoztunk, melyek közt található például húsvéti rozmaring alma és tök­alma is. Ez utóbbinak óriási termése van, ezért is hívják így. Hoztunk továbbá fehér, pünkösdi és korai szomolyai cseresznyét, de van pipacsmeggy is, aminek a leve például egyáltalán nem színez. Különleges és nagyon ellenálló fajta – sorolja, s hozzáteszi, hogy többféle kajszi, körte és szilva is növöget mostantól az új velencei tündérkertben. – Ezek mind olyan fák, melyeket nem szabad vegyszerezni, s nem kell metszeni őket – mondja, s megtudjuk azt is, nagyon fontos az ültetés módszere: hosszú, mély, de szűk gödör kell hozzá, mert így lefelé ereszt a csemeték gyökere, hogy minél előbb vízhez jusson. – Picik a fák még, 20–50 centiméter magasak, viszont ahhoz, hogy ezek jól begyökerezzenek, s minél ellenállóbbak legyenek, ilyen korban kell földbe tenni őket. Az országban ötezer ilyen csemetét fogunk egyébként ültetni. Arra törekszünk, hogy egy helyen legalább tíz csemete legyen, így jöhet létre egy tündérkert. Ezek a fák regisztrálva lesznek, és génbankként szolgálnak majd. Ilyen fákat ugyanis nem könnyű beszerezni, kuriózumnak számítanak, nem mellesleg őshonos, Kárpát-medencében élő fajták. Reméljük, nem éri őket semmilyen vadkár, de ezen a szigeten szerencsére nincs olyan vad, amely lerághatná. Olyan fajták ezek, amelyek még száz év múlva is teremnek majd.