Alapelv, hogy a szennyező fizet

A közösségi oldalon kommentelő úriember azt is hozzáfűzte, úgy véli, ha ingyen lehetne leadni a szemetet, biztosan többen vinnék azt a hulladéktelepre, és nem az erdőben, vagy az út mellett szórnák szét.

A törvény szabályoz

A felvetés már csak azért is elgondolkodtató, mert egyre több pénzt költenek az önkormányzatok és a Magyar Közút az illegálisan lerakott szemét elszállíttatására. Az illegális hulladéklerakók felszámolását pedig a Belügyminisztérium, illetve az Információs és Technológiai Minisztérium pályázatain keresztül a Kormány is támogatja. Lapunk a témában megkereste a megye két nagy szolgáltatóját, a Depónia Nonprofit Kft.-t és a Vertikál Nonprofit Zrt.-t is.

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ügyfél által felvetett gondolat rossz. Ám tudni kell, hogy a mi életünket a hulladéktörvény határozza meg, ami rengeteg dolgot szabályoz és alapelveket is meghatároz. Ezek egyike az, hogy a szennyező fizet. Magyarán, aki a szemetet termeli, annak kell a hulladék ártalmatlanításáért, kezeléséért, újrahasznosításáért fizetni – mondta Steigerwald Tibor, a Depónia ügyvezetője.

Van ebben észszerűség is –aki több szemetet termel, fizessen többet is. Az ügyvezető azt is megjegyezte, az elmúlt két évtizedben a magyar lakosság folyamatosan növekvő mennyiségű szemetet termelt, miközben a hulladékhoz való hozzáállás nem sokat változott. Az emberek többségének természetes, hogy a szolgáltató cég üríti a kukákat, elviszi az egyéb hulladékot. Lehetőség szerint mindent, bármekkora mennyiségben és minél olcsóbban. Ám az, hogy mi történik a továbbiakban a szeméttel, azzal mennyi munka van még, a lakosság nagy részét hidegen hagyja.

Nehéz és drága ágazat

Ami a szolgáltatási díjakat illeti, a Vertikál hozzánk eljuttatott írásbeli válasza szerint a nyugati államok egy részén a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díja sokszorosa annak, amit a magyar emberek fizetnek jelenleg és a hulladékudvarokban is térítés ellenében fogadják a hulladékokat, szigorúan megkövetelve, miből hogyan és mennyit lehet letenni. Ugyanakkor komoly szankciókat és bírságokat szabnak ki azzal a lakossal szemben, aki a hulladékot nem a megfelelő edénybe vagy nem megfelelő tisztaságban rakja bele. Az illegális hulladéklerakás nyugaton sem ismeretlen, azonban az ottani apparátus és lakossági nyomás elérte a nagyobb illegális lerakóhelyek felszámolását. Ma már Magyarországon is büntethető – akár szabadságvesztéssel is – az illegális hulladéklerakás, a rendszer tehát a nyugati államokéhoz hasonló irányban halad.

Ebből azonban még mindig nem derült ki, miért olyan magasak a hulladékudvarok díjai? – Egy laikus kívülálló nem lát bele a hulladékgazdálkodásba, ezért nem érzékeli, hogy ez egy nehéz, drága és nagy beruházásokkal üzemeltethető ágazat. A hulladékfeldolgozáshoz több száz millió forintos berendezések kellenek, és maga az ingatlan, amin hulladéklerakó létesíthető, sem olcsó – foglalta össze tömören Steigerwald Tibor. A Vertikálnál a részletekbe is belementek, így kiderült, hogy a hulladék átvételi árát leginkább annak fizikai jellemzője és minősége határozza meg. Amennyiben a leadott szemetet még tovább kell szállítani, ár szempontjából nem mindegy, hogy egy 100 kilós szekrényről, vagy ugyanennyi műanyag hulladékról beszélünk, ami tömörítetlen állapotban akár több köbméter térfogatú lehet. Ezzel egy időben azzal is számolni kell, hogy a hulladék a környezetre és a munkavállalókra milyen közvetlen és közvetett hatást gyakorol kezelés közben és végleges helyén vagy éppen az újrahasznosítás során. Ezek csökkentése, elhárítása is erőforrást igényel, ami szintén pénzbe kerül.

Nem közszolgáltatás

Tegyük hozzá azt is, a hulladékudvarok fenntartása nem tartozik a kötelező közszolgáltatások körébe, vagyis a szemétszállítási díjba nincs beépítve ezek működtetésének a költsége. A hulladékudvar olyan szolgáltatás, amiért pont úgy kell fizetnünk, mintha például fodrászhoz mennénk. A kötelező házhoz menő szolgáltatások köre azonban néhány éven belül bővülni fog az elektronikai hulladék gyűjtésével.

Olyan időszak is volt, amikor ingyenes volt a hulladéklerakás. Nagyjából 20 évvel ezelőttig a legtöbb településen több „hulladéklerakó” is működött, jellemzően egy-egy volt homokbánya vagy mélyedés helyén, ahová bárki bármit ingyen beszórhatott.

Ám a környezetvédelmet abban az időben még nem tartották szem előtt. Az ilyen lerakókban senki nem foglalkozott például az ivóvíznyerő helyek elszennyeződésével vagy más szennyezésekkel. Egyre többen élnek környezettudatosan, aminek része az is, hogy igyekeznek minél kevesebb hulladékot termelni. Mi motiválná azokat, akik nem így gondolkoznak? – tettem fel végül a kérdést, amire a Vertikál szakemberei azt válaszolták, hogy szakmai szemmel nehéz ezt megítélni, pláne tömören összefoglalni, mert összetett társadalmi, gazdasági és politikai szintű témákat vet fel. Legyen ez a végszó!