A vérét is adta a Konyhafőnök-győzelemért a fehérvári Bóza Roland

A főzés már gyermekkora óta meghatározta életét. Az iskolából hazaérve azonnal indult a konyhába házi túrórudit, rétest készíteni. A gasztronómia számára a nyugalmat, a kreatív energiák kiadását jelentette már akkor is. Emellett hétéves kora óta a küzdősportok világában is él, ennek löketet egy Fejér Megyei Hírlapban olvasott hirdetés adott:

– Az újságban láttam, hogy az első fehérvári kempó gyerekcsoport tagokat keres. Jelentkeztem és Takács Attila keze alatt fejlődtem, számos versenyen vehettem részt. Ez egészen 18 éves koromig tartott, amikor is elhagytam az országot.

A sport azonban külföldi karrierjét is végigkísérte. De erről majd később!

Felmerül a kérdés, hogy nem tartották-e a barátai, ismerősei lányos dolognak a főzés iránti szeretetét.

– Tudták, hogy versenyszerűen bunyózok, úgyhogy nem volt ezzel gond, sőt, legalább nem volt kérdés, hogy ha megéheznek, ki lesz az, aki elkészít egy finom szendvicset.

Megjárta a világot

18 évesen Skóciába került egy igazi arisztokrata szállodába. Itt egy két Michelin-csillagos szakáccsal dolgozhatott együtt. Közel egy év alatt pincérsegédből lépegetett egyre feljebb a ranglétrán, ennek során bepillantást nyerhetett a felszolgáláson túl a konyha világába is. Sőt, kifejezetten kérte a séfet, hogy ha konyhai feladat lenne, őt hívja. Így az is előfordult, hogy a frissen kifogott 150 lazacot neki kellett megpucolnia vagy épp kagylókat kinyitnia.

Az Egyesült Királyság számos országában járt, így Angliában, Írországban, de eljutott Dél-Afrikába is, ahol 18 órás munkanapok vártak rá, heti hét alkalommal. 2011-ben tért vissza három hónapra Magyarországra. Ekkor került közelebbi kapcsolatba fiatalkori ismerősével, Biankával, aki aztán később a felesége is lett. Eztán már nem is akart nagyon messzire költözni, először Németországban próbált szerencsét, majd Ausztria lett az otthon, ahova már Bianka is követte. Összesen 13 évet éltek a szomszéd országban, amikor a sors ismét közbeszólt.

– Mindig is szerettem volna egy saját kávézót, bisztrót működtetni odakint, célirányosan gyűjtöttem is erre. Sikerült, lett egy saját helyem, amit szerettek is az emberek. Aztán jött a koronavírus első hulláma, amikor is hét hónapra be kellett zárnom. Ezen idő alatt komoly pénzek repkedtek a levegőben, és egyszer csak azt láttam, hogy több mint százezer eurós mínuszban vagyok. Ekkor két opcióm volt: vagy hitelt veszek fel a banktól vagy felszámoltatom a céget. Az utóbbi mellett döntöttem, és ma már úgy gondolom, hogy ez volt a jó választás, hiszen 2020 szeptemberében nyithattam volna újra ki, novemberben pedig ismét zárhattam volna be 2021 májusáig. Mondanom sem kell, ez olyan pénzügyi terhet vont volna maga után, amiből sosem tudtam volna kimászni.

Roland szülei két évvel ezelőtt nyitottak egy grillcsirkézőt Agárdon, nem titkoltan azzal a céllal, hogy fiukat hazacsábítsák külföldről. Folyamatosan küldték a kimutatásokat neki, bizonyítva, hogy megérné hazaköltöznie. A koronavírus és a verseny végül így hozta, átvette a vállalkozást szüleitől. No és persze odahaza is ő áll be a konyhába.

– A feleségem mindenben jó, a főzésben viszont én vagyok az erősebb – mesélte nagy mosollyal az arcán.

Egy sportoló örökké sportoló

Angliában box klubokban edzett, mérkőzései is voltak. Ausztriában aztán egy nap közölték vele, hogy két éve van hátra az életéből. Nagyjából egy hónapig élt ennek tudatában, amikor egy specialista megállapította, hogy félrediagnosztizálták, halálos betegség helyett enyhe krónikus bélgyulladása volt. Nagyjából 3 évébe telt a szervezetének a sok antibiotikum után helyreállni. Ekkor jött életébe az MMA, azaz a kevert harcművészet.

– Egy hollywoodi filmet néztem a sportról, és a végén elpityeregtem magam. A feleségem ezt észrevette és elhívott enni. Vagy 1 órát utaztunk, mire odaértünk egy étteremhez Kufsteinbe. Indultam volna be az ajtón, amikor szólt, hogy nem oda jöttünk, hanem a tőle nagyjából 3 méterre lévő épülethez. Ez egy edzőterem volt, ahol MMA oktatás zajlott. A sors furcsa véletlene, hogy az edzések megkezdése után három hétre munkát is ajánlottak abban az étteremben, úgyhogy költöztünk Kufsteinbe, az osztrák éveink utolsó 4 esztendejét ott töltöttük el. A sport itthon sem szakad meg, hiszen Turós Arnold nagyon jó barátom, hozzá fogok járni boxolni. Nem tudnék létezni a küzdősport nélkül. Sérülésem rengeteg volt, akadt, hogy megnyertem egy versenyt, és a gratuláció helyett vitt a mentő operálni a gerincemet. Persze a család sokat stresszelt emiatt, próbáltak lebeszélni róla, de megértették, hogy ha valaki bunyós, az bunyós marad élete végéig.

A meglepő telefonhívás

De mégis hogy került a gasztroműsorba?

– Mindig csak beszéltem arról, hogy milyen jó lenne részt venni a Konyhafőnökben. Persze ez nem is volt több szavaknál. Egy napon azonban kaptam egy telefonhívást, hogy megkapták a jelentkezésem. Kiderült ugyanis, hogy a feleségem és az anyósom beneveztek castingra, innentől pedig nem volt visszaút. Ekkor még Ausztriában voltunk. Miután kiderült, hogy bekerültem a műsorba, egyenes út vezetett a kórházba egy műtét miatt. Saját felelősségre távoztam, mert indult a forgatás.

Az óra indul...most!

Roland bemutatkozó étele ugyanaz volt, mint a fináléban tányérra helyezett finomsága: őzgerinc krusztában, tart és ribizlis jus (ejtsd: zsü). Persze, mint mondja, egészen más színvonalon. Mindenesetre már ez is elég volt ahhoz, hogy kötényt kaphasson.

– Amikor kitaláltam a bemutatkozó ételem, tudtam, hogy valami vadétel lesz. Felkészülésként rengeteg videót néztem Sárközi Ákos és Rácz Jenő séfektől, valamint Gordon Ramsay-től.

Roli a kék csapatba, azaz Sárközi Ákos keze alá került. Ennek nagyon örült, mert bár nagyon kedveli Rácz Jenő kreativitását és tudását, Ákosban egy testvért vélt felfedezni, hiszen egykorú Roland bátyjával. A munkásságát, a tálalását is közelebbnek érezte saját stílusához.

A verseny előtt megígérte kisfiának, hogy egészen a döntőig fog menetelni. Nem is okozott csalódást, bár az út rögös volt.

– A legelső főzésnél veszélyzónába kerültem, azt egy igazi gyomrosként éltem meg. Úgy éreztem, nem tartom be az ígéretem, apaként pedig semmire sem vágytam jobban, minthogy a kisfiam büszke legyen rám. Nagyon kemény versenyzőtársaim voltak, akik közül sokat esélyesnek tartottam a végső győzelemre, úgyhogy merész ígéretnek tűnt a döntő.

Érzelmek hullámvölgyében

Hiába a rengeteg külföldön szerzett tapasztalat, Roli a verseny során így is találkozott olyan alapanyagokkal, melyek megkeserítették az életét. Az egyik ilyen volt a manióka, aminek óriási keményítőtartalma okozott kellemetlen pillanatokat.

– Főként konyhatechnológiai szempontból voltak nehezek ezek az alapanyagok. Rá kellett jönni, hogy miként kell feldolgozni mondjuk egy muflont, hogy kell kinyitni egy osztrigát, vagy fűszerezni egy polipot. Minderre pedig a legtöbbször hatvan perc állt rendelkezésünkre. A legnehezebb feladat számomra a baklava és a kakashere elkészítése volt a döntő egy szakaszán. Borzasztóan gyűlölöm mindkettőt. Aztán az Enzsöl Balázs cukrászművész-féle sütemény lemásolása is igazán megdolgoztatott minket. Az alapanyagok feléről azt sem tudtam, hogy micsoda, hogyan viselkedik. Emellett még a páros főzést említeném meg, hiszen ott úgy kellett nyugodtnak maradni, és irányítani a partnerünket, hogy közben ő lehet, hogy teljesen más szinten mozgott nálunk tudásban. Olyan pillanat is volt, amikor a bekötött műtéti hegem egy láda megemelésén megrepedt és éreztem, ahogy a vér végigcsorgott a lábamon. Nem akartam azonban feladni, így ilyen körülmények közt is végigvittem a feladatot. Borzasztóan sokat tanultam Ákos séftől a különböző konyhai technológiákól és a tálalás fontosságáról. Az egész megmérettetésről elmondható, hogy nem volt elég az, hogy finom ízekkel dolgozik valaki. A tálalásra és a stresszkezelésre ugyanakkora, ha nem nagyobb hangsúly helyeződött. Egy fine dining ételnek az a lényege, hogy megkóstolsz 8-10 különböző elemet és ezek annyira harmonizálnak egymással, hogy az ízek szinte felrobbannak a szádban. A street foodos háttér után elég nagy kihívás volt ez a művészet.

Mi több, még egy becenevet is kapott! A főzések alkalmával Roland tányérján ugyanis gyakran jelentek meg cső alakú elemek. Emiatt a műsorvezető Fördős Zétől a „Csöves szakács” megnevezést kapta. A verseny egy pontján pedig már igényeltek is a séfek ezt az elemet a tányéron.

A fináléban a fehérvári játékos Li Mengyivel küzdött meg a végső győzelemért. Segédeinek a verseny során szerzett barátait, Petróczi Gábort és Zahorán Csabát választotta a piros csapatból, velük a mai napig rendkívül jó kapcsolatot ápol, ahogy a versenyzőtársai közül még jópárral.

És ha már kedvenc étel. Vajon ennyi különlegesség elkészítése és kóstolása után mi a fehérvári gasztromester favoritja?

– A világ egyik legbonyolultabb étele: a bolognai spagetti. De általánosságban mondhatnám az olasz ételeket, a tésztákat. Mindemelett viszont egy jó Tomahawk steaket sem vetek meg soha. No és persze a vadak, a maguk naturális, vad ízükkel, amiket rettenetesen jól lehet gyümölcsökkel, fűszerekkel kombinálni. Igazából mindent szeretek, ami vibráló.

Titkolta a győzelmét

Hétről hétre szállította az izgalmasabbnál izgalmasabb tányérokat, ezzel nézők millióinak lopta be magát a szívébe.

– Furcsa volt néznem magam a tévében. Érdekes, hogy felvétel közben abszolút nem zavartak a kamerák, talán csak az első két-három főzésnél, utána már nem volt se idő, se energia foglalkozni velük. Éppen emiatt rengeteg őszinte pillanatot sikerült lencsevégre kapniuk az operatőröknek. Minden egyes érzelem, legyen szó akár Szonja és Orsi viharos kapcsolatáról, vagy épp a stresszhelyzetben kialalkuló feszült pillanatokról, valódi volt.

A forgatásnak nagyjából 2 hónapja lett vége, ám csak múlt pénteken derült ki, hogy ki nyerte a műsort. Roland pedig végig tartotta titkát.

– Egyedül a feleségem és a szüleim tudtak a győzelemről. A kisfiam rettenetesen boldog volt, amikor kiderült az igazság, éreztem, hogy büszke rám. Márpedig egy apa a saját gyerekét úgy próbálja nevelni, hogy önmaga olyan példakép legyen, amire büszke a gyerek. A fiammal van köztünk egy olyan kis megállapodás, hogy ha jól viselkedik, megjutalmazom valami aprósággal. Amikor megnyertem a Konyhafőnököt, az volt a kérdése, hogy akkor most megkaphatja-e az egyik fejlesztő gyerekjátékot, amire vágyott.

Beszélgetésünk közben többen is gratuláltak a győztesnek, az idősebb és fiatalabb korosztályból egyaránt. Van, aki csak apró intéssel, van, aki pár kedves szóval. Roland elmondta, abszolút nyitott az ilyen megkeresésekre, hiszen míg külföldön dolgozott, saját maga is találkozott nem egy hírességgel. Úgy véli, aki vállalja, hogy a médiában szerepel, kötelessége ezzel is együtt élni. Pincérként pedig amúgy is megtanulta, hogy akármilyen kedve van, a vendég előtt csak a legjobb oldalát mutathatja. Viccesen azért megjegyzi, ő még mindig nem akkora jelenség az Országalma mellett, mint mondjuk Brad Pitt.

Jövőbeli tervek

Agárdon két helyen is működik vállalkozása, ezeket szeretné sikeresen vezetni, sőt franchise-zá bővíteni. Érdekesség, hogy az egyik helyet versenybeli csapattársa, Soós Márió vezeti. Emellett interaktív főzőiskola és Youtube csatorna is szerepel a tervek között, ahol több ismert séffel, gasztrobajnokkal főzne közösen, úgy mint például finalista vetélytársával, Mengyivel, ugyanis mindketten nagyon kíváncsiak, hogy mi sül ki abból, ha nem egymás ellen, hanem közösen főznek.