Négy év alatt bölcs medvékké váltak a csákvári Buci Macik

A csákvári gárda 2018-ban indult először ezen a megmérettetésen, akkor Néráth Katalin volt a csapat harmadik tagja, felkészítő tanáruk pedig Némediné Varga Judit. Az Esterházy Móric Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola hetedikes diákjai mindjárt az első alkalommal sikeresen szerepeltek az amúgy nemcsak lexikális tudást, de sok kreativitást is igénylő versenyen. A bronzérem jó motivációnak bizonyult, így a csapat a következő tanévben is benevezett a vetélkedőre, amelyen ismét harmadikak lettek. Aztán véget ért számukra az általános iskola, a diákok új helyekre kerültek. A versenyzésnek azonban nem lett vége.

– Szászi József tanár úr szólt nekem a hungarikumversenyről, és azt mondta, ha összeszedek egy csapatot, ő vállalja a felkészítésünket. Rögtön tudtam, ha ismét ott lehetek Lakitelken, azt csakis a régi csapattársaimmal tudom elképzelni – mesélte a Tóparti gimnáziumba járó Bettina. A Kodolányi-­gimnáziumban tanuló Ben­degúz azonnal benne volt az újabb kalandban. Néráth Katalin azonban nem tudta vállalni a versenyt, így korábbi csákvári osztálytársuk, a jelenleg szintén kodolányis Kovács Alexa – aki amúgy egy másik hungarikumversenyen a negyedik tagja volt a csapatnak – szállt be. A Buci Macik csapatnevet, amelyet még 7. osztályban választottak, szintén megtartották.

A versenyről röviden annyit, hogy a járványhelyzet miatt két tanévre nyúlt, vagyis 2019 őszén indult, és idén tavasszal zárult le. Természetesen a feladatok is különböztek a korábban megszokottól, hiszen a díjátadót kivéve minden online zajlott. A medvékké érett macik az előkelő második helyet szerezték meg a végelszámolásban. De vajon mi fogta meg annyira ezeket a fiatalokat, hogy harmadszor is nekivágjanak a versenynek?

– Magyarországon rengeteg szépség van – szokások, viseletek, helyek, állatok –, a hungarikumok ezek esszenciáját adják. Nagy szerelmese vagyok a történelemnek, ezért úgy érzem, sok hungarikum igen közel áll hozzám – mondta Alexa, amihez Bendegúz hozzátette: – Számos olyan értékünk van, amiről nem is tudunk. A verseny ezek megismeréséről és megismertetéséről szól.

Bettinának az alföldi kamillavirágzat, Alexának a Kassai-féle lovasíjászmódszer, Bendegúznak pedig a magyar akácméz a legkedvesebb hungarikuma. De persze a teljes listát fejből tudják, és még a harmadik versenyre készülve is tanultak újat. Mint kiderült, korábban nem sokat tudtak a mohai tikverőzésről, amelyre felkészítő tanáruk hívta fel a figyelmüket, és amelyet aztán alapos tanulmányozás után a csapat hungarikumnak javasolt az erről szóló feladatban. Azt pedig a verseny alatt megfogadták, ha dobogósok lesznek, elmennek Mohára megnézni ezt a ma már ritka hagyományt.

Számított-e a rutin, hasznát tudták-e venni a korábbi versenyekre történő felkészüléseknek? – kérdeztem. – Mindenképpen! – vágta rá Bettina. – Jó értelemben ki is használtuk ezt. Amikor egy hungarikumot kellett bemutatnunk, a szürke marhát választottuk, hiszen Csákváron is vannak, és egy korábbi versenyre készülve már alaposan körbejártuk ezt a fajtát. De ugyanez az előnyünk megvolt akkor is, amikor egy hazai települést kellett megismertetnünk. Természetesen Csákvárt választottuk.

– Nagyon örülünk az ezüst- éremnek, ám azt őszintén be kell vallani, hogy a verseny ebben a formájában a korábbiakhoz képest jóval könnyebb volt – árulta el Ben­degúz, aki azt is megjegyezte, szerinte ők az egyedüli csapat, akik visszajáró résztvevői a versenynek. És ha jövőre, az előzetes ígéreteknek megfelelően 11. osztályosoknak is elindítják a vetélkedőt, Bettina, Alexa és Bendegúz biztosan ott lesznek azon is.