A panelszomszéd sem örök átok – Az együttélésnek írott és íratlan szabályai is vannak

A szomszédok közötti torzsalkodás kapcsán legtöbbször a kertesházakban élők vitái jutnak eszünkbe. Olyankor felsoroljuk az átlógó bokrokat, a leszakadni készülő faágat, vagy akár a kidőlés határán billegő melléképületet. Ott gyakran túl sokat zúg a fűnyíró, ugat a kutya, kukorékol a kakas és büdös a ló, ami a városból kiköltözöttek számára szokott leginkább probléma lenni, de bármennyire is sok a feszültség, a kertesházakban élők még így is sokkal jobb helyzetben vannak, mint azok, akiknek a néha az elviselhetetlen szomszéd közvetlenül a fal túloldalán él. Az emberek jelentős része él emeletes házban, akár panel épületben, akár modern társasházban és ez az összezártság gyakran okoz feszültséget. A közöttük kialakuló viták elsimítására is a párbeszéd a leginkább alkalmas módszer, de ha ez nem működik, vannak még lehetőségek.

Csak egy fal választja el egymástól a szomszédokat, így érthető módon az első és legelviselhetetlenebb probléma a zaj. A nászi nyoszolyanyikorgástól kezdve a veszekedő házaspárok vádjain át, a gyereksírásig, vagy a zenét bömböltető tinédzserek hangorkánjáig mindenféle zaj megjelenhet és meg is jelenik. A 2012. évi II, szabálysértésekről szóló törvény azt mondja ki a csendháborításra vonatkozóan, hogy lakott területen, lakóépületben indokolatlan, mások nyugalmát megzavaró zajkeltés szabálysértésnek minősül. Az, hogy milyen keretek és korlátok között lehet mozogni azt 2003. óta a társasházaknak saját házirendjében kell meghatározni.

Nem egyszerű a dolog

Marócsikné Kovács Judit többszáz lakás közös képviselője és a házirenddel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a szervezeti és Működési Szabályzat része a házirend, és bár módosítható, korántsem egyszerű és rövid procedúra.

Ezt leszámítva egészen részletesen ki lehet térni a házirendben, hogy például mettől meddig lehet használni a háztartási gépeket és hogy mikor kötelező kerülni a zajkeltő eszközök vagy éppen a zenelejátszó használatát. A túlszabályozás nem mindig célravezető, és a józan ész mindenképpen segít legtöbbször ezekben az ügyekben is. Ha mégsem, és ha ezért aztán továbbra is fennáll a probléma, akkor vagy a rendőrséget kell hívni a csendháborítás okán, vagy éppen a közös képviselőt.

A zajokkal kapcsolatban Marócsiknénak elég elszomorító tapasztalatai vannak. Kiderült ugyanis, hogy a hangos zene és a bömbölő tévé miatti feszültségek egy letűnt kor problémái.

– Ilyen jellegű zajok miatt már nem keresnek, viszont viszonylag új, de egyre gyakoribb, hogy az egy háztartásban élők egymásnak esnek. Ami kezdetben vita az később veszekedés, ami aztán verekedéssé fajul és nem maradnak a zárt ajtók mögött, hanem az előtérben majd a lépcsőházban folytatódik a családi dráma és a végén, nem ritkán, a lift vastag üvegét is betörik, miközben az egyik fél távozik.

A zajon túl is van gond, ez például lehet a cigarettafüst, ami bedőlhet a nyitott ablakon, vagy átszivároghat a szellőzőrendszer szürke szőrökkel borított csövein, vagy éppen megreked a közösen használt területeken, vagyis a lépcsőház vaskorlátai között, illetve a szemétledobó levegőtlenségében. Utóbbiról azt mondta a közös képviselő: -A szemétledobókat megszüntettük. Azt gondolták az emberek, hogy abba bele lehet önteni a levest és le lehet dobni az összes cserepes virágot. Mivel nem tudták kulturáltan használni a ledobót, és a rovarok is elszaporodtak emiatt lezártuk, sőt lehegesztettük az ajtókat, így ott nincs sem dohányzás, sem szemétledobás.

Azt, hogy hol, illetve, hogy mikor lehet dohányozni érdemes a házirendbe foglalni. Ha nincs az egyezségben erre vonatkozó passzus, akkor a 2003. évi CXXXIII. társasházakról szóló törvény a mérvadó, mely kimondja, hogy a zárt légterű épületrészekben, területeken, illetve helyiségekben a dohányzás tilos.

Az utóbbi években elég sok szabályt szigorítottak a dohányosokkal, illetve magával a füstöléssel járó tevékenységükkel kapcsolatban, de ha át is megy a szellőző rendszeren, ha fel is száll az emeleti ablakokba a füst, olyan szabály még nincs, ami megtiltaná, hogy valaki rágyújtson a saját ingatlanában vagy annak erkélyén. Ugyanakkor a közös képviselőhöz gyakran érkezik panasz a dohányzás miatt, és néha megesik,hogy az ablakon kidobott csikk miatt felgyullad az alsó szomszéd függönye.

Most csak kiragadtunk párat a több tucatnyi közül, ám bármilyen vitás kérdést érdemes veszekedés és jogi hercehurca nélkül elrendezni. A lakógyűléseken érdemes felvetni az esetleges problémákat és ha a lakástulajdonosok vagy azok meghatalmazottjainak többsége szigorúbb szabályozást igényel bizonyos, kényes kérdésekben, akkor annak megfelelően módosítani kell a házirendet. Ez nemcsak azért jó, mert kordában tartja a dohányosokat, zajongókat és az emeleteken barkácsolókat, hanem azért is, mert a házirendben foglalt helyiségekben joga van elszívni egy cigarettát annak a lakónak, és mert akinek ahhoz van kedve, hogy zenét hallgasson, vagy éppen csiszoló gépet működtessen az legálisan megteheti a szabad idősávban.

Sajnos van úgy, hogy nem jut egyezségre szomszéd a szomszéddal. Ha sem a közös képviselő, sem a lakóközösség nem tud segíteni, akkor is van megoldás, hiszen minden olyan ügyben, ami sérti az ingatlanunk fizikai határait vagy éppen a megfelelő életfeltételeket, a jegyzőhöz lehet fordulni, és ott el kell indítani a birtokvédelmi eljárást.