A természet csodája a csodálatos lótuszkert Rétimajorban

– A csodálatos virágok Indiából származó töveit néhány éve a halgazdaság egyik meleg vizű forrására telepítettük. Rövidesen kiderült, hogy a Délkelet-Ázsiában és Észak-Ausztráliában őshonos, a keleti kultúrában nagy becsben tartott növény nemcsak a trópusokéhoz hasonló hőmérsékletű, hanem hűvösebb vízben, s a számára zordabb időjárási körülmények között is képes életben maradni, sőt egyre nagyobb területet meghódítani – mondja el a lótuszkert történetét Lévai Ferenc vezérigazgató.

A látvány valóban egyedülálló. A vizet szinte összefüggő szőnyegként borítják a lótuszok pajzs alakú, óriási levelei, s fölöttük kecses kocsányaikon emberfej nagyságú virágok pompáznak 30-40 centiméterre megnövő, rózsaszín sziromleveleikkel, mintegy másfél méter magasan.

A rétimajoriak méltán lehetnek büszkék a lótuszkertre, természetes, nem botanikus kerti körülmények között ugyanis egyedül náluk sikerült életben tartani, megtelepíteni ezeket a virágcsodákat. Magyarországon a 19. században próbálkoztak először a Szent Lukács Gyógyfürdő meleg vizű tavában a telepítésével, majd az 1950-es évektől a Szegedi Tudományegyetem botanikus kertjében lehet megcsodálni.

Az indiai lótusz virága a buddhizmus egyik szimbóluma, a keleti kultúrákban pedig a megtisztulás, felvilágosodás jelképeként tisztelik. A lótuszt gyakran hasonlítják az emberi jellemhez, vallják, hogy kitartása, szívóssága, ahogy a mélyből, a mocsaras tófenékről képes a felszínre törni, virágokat nevelni, újra, meg újra megújulni, hasonlatos az erős emberek jelleméhez. Szívósságára jellemző, hogy egyes tanulmányok szerint magjai akár egy évezredig is megőrzik csírázóképességüket.

Őshazájában nemcsak szépségével gyönyörkötet, az ott élő emberek szinte minden porcikáját hasznosítják, étkezési alapanyagként, díszítésre, ünnepi virágkompozíciókban.

Az illatos, egzotikus virágok – amelyekre tábla hívja fel a figyelmet – elnyílásuk előtt körülbelül másfél hónapig láthatók még Rétimajorban.