Elhunyt Nagy Gábor, az Alba Regia SC korábbi elnöke

Súlyos veszteség érte a fehérvári kosárlabdát, szombatra virradóra elhunyt Nagy Gábor, aki profi klubot formált az Építőkből. Székesfehérváron született és kezdett kosárlabdázni, bedobóként szerepelt, először a belvárosi, Kossuth utcai, betonos pályán pattogtatott társaival, később a Jáky szakközépiskola, majd a gépiparinak nevezett intézmény tornatermében játszhattak fedett csarnokban, megfelelő körülmények között, amikor a nyolcvanas évek elején pedig átadták a Gáz utcai sportcsarnokot, végre saját, hazai szinten kiemelkedően modern otthona lett az együttesnek. Az élvonalba jutó felnőtt gárdában fiatalon meghatározónak számított, a bajnok Honvéd elleni, fehérvári találkozón különösen jól játszott, jött is a behívó, a sportszázadba sorozták be a fővárosban. A katonaság két évét Budapesten töltötte, gyakran pályára lépett az aranyérmes együttesben, de csak epizódszerepek jutottak számára a toronymagasan legerősebb, válogatott kosarasokkal megtűzdelt gárdában. A sorkatonai szolgálat letelte után visszatért Fejérbe, jobb játékost faragtak belőle a Honvédban, a folytatásban is húzóember volt az első és második vonal között ingázó, koronázóvárosi csapatban.

Sportolói pályafutása befejeztével edzősködni kezdett, dolgozott a női és férfi együttes szakvezetőjeként, majd a rendszerváltást követően, a klubot irányító Sellei Andor nyugdíjba vonulása után az Alba Regia SC elnöke lett, az elnökség tagjai neki szavaztak bizalmat. Az egyesület több szakosztállyal rendelkezett, Nagy Gábor szívéhez érthetően a kosarasok álltak legközelebb, elkezdte egy valóban profi klub felépítését. Ebben remek társra lelt az üzleti életben egyre sikeresebb Minárovits János személyében, aki névadó szponzorként állt először a női, majd férfi kosarasok mellé. Az ezredfordulón jöttek is a sikerek, zsinórban háromszor bajnokságot, kétszer Magyar Kupát nyert az Albacomp, a hazai mezőnyben egyeduralkodónak számítottak. Tevékenykedett ligaelnökként és a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének alelnökeként, Nagy Gábor hatalmas erénye volt, hogy értett a kosárlabdához, valamint üzleti szemmel gondolkodott, az Albánál olyan elnökségi tagokat gyűjtött maga köré, akik túl azon, hogy mindannyian barátok voltak, a klub anyagi biztonságát is megteremtették. A sportvezető megelőzte a korát, gyorsan felmérte, a régi világ vezetői módszerei a kilencvenes évek elején már nem működnek, alkalmazkodni kell a változó körülményekhez. Az első években az életben maradás volt a cél, később a folyamatos, szisztematikus építkezés. Kiváló humora volt, mondatai mindig célba találtak, remek társasági emberként figyelt a környezetére, fontosnak tartotta a jó hangulatot a klubházban és a csapatnál. Fegyelmet és rendet tartott, mindenki tudta, az egyesületnél ki a főnök, megadta, ugyanakkor el is várta a tiszteletet. Az adott szónak jelentősége volt, ha valamint kijelentett, ahhoz tartotta magát. Másfél évtizeden át tagja volt a városi sportbizottságának, véleményére mindig figyeltek nem csak a kosárlabdát, Fehérvár teljes sportját érintő kérdésekben. Remek taktikus volt, aki mindig kikérte hozzáértők véleményét, de a döntéseket maga hozta meg, vállalva a felelősséget.

Tíz éve vonult nyugdíjba, de a kosárlabdától nem szakadt el, figyelemmel követte az eseményeket, járt a csapat mérkőzéseire. Élete utolsó éveiben Csákberényben, a hegyoldalban élt, reggelente kiült a teraszra, gyönyörködött a panorámában, azt mondta, ennél szebb ébredést nem tud elképzelni. Büszke volt gyermekeire, unokáira, akiket szintén a sport szeretetére nevelt. Hetvenedik születésnapja után nem sokkal diagnosztizálták nála a gyógyíthatatlan betegséget. Két és fél éven át harcolt, volt kedvetlen, máskor rendkívül optimista, nem adta fel egyetlen pillanatra sem. Szombatra virradóra veszítette el a gyilkos kórral folytatott küzdelmet, a magyar kosárlabda és a fehérvári sport egyik legnagyobb formátumú vezetője távozott az élők sorából. Székesfehérvár városa saját halottjának tekinti.

Emlékét megőrizzük.

Gábor, nyugodj békében.