Nehézségekkel élő fiatal felnőttek jártak a Dinnyési Parasztudvarban

Tizenöten érkeztek segítőikkel a fővárosból, hogy kikapcsolódjanak, és saját szemükkel láthassák, milyen környezetben élték mindennapjaikat nagyanyáink és nagyapáink a magyar vidéken. Az értelmi fogyatékosok fejlődését szolgáló magyar Down Alapítványtól olyan fiatal felnőttek látogattak a Velencei-tó mellé, akik kis segítséggel önállóan élnek, és a támogatott lakhatás lehetőségét veszik igénybe. A legtöbben már az első pillanattól kezdve boldogan szemlélték a Dinnyési Parasztudvar lakóit: a szamarat, a kiscsikókat, a malacokat, a kecskéket, a nyulakat, az aprójószágot vagy éppen a lusta teheneket. Ők egyébként ugyanúgy reagáltak az állatokra, mint akárki más: a többség nem érzett félelmet vagy szorongást, néhányan azonban – talán valamilyen régi, rossz emlék hatására – jóval tartózkodóbbak voltak.

Azt már hosszú ideje tudják a szakemberek, hogy az állatok közelsége alapvetően jótékony hatással van azokra, akik valamilyen testi-lelki problémával küzdenek. A csoport tagjai között is volt egy olyan lány, aki korábban soha nem mert állathoz érni, ezúttal Dinnyésen azonban megtört a jég, és szinte elsírta magát örömében. A napot az omnibuszos utazás és a négy legbátrabb látogató lovaglása koronázta meg.

A megújult Dinnyési Parasztudvar ezekben a hetekben napközis jelleggel maga is táboroztat, miközben másutt szervezett ifjúsági táborokból fogadnak csoportokat, valamint érkeznek egyéni kirándulók. Ősztől aztán elsősorban iskolai osztályok és óvodáscsoportok tagjai népesítik majd be az állatok lakhelyét.