Rubindiploma: A sokak által szeretett Karácsonyné Rákos Kati néni hetven éve szerezte meg diplomáját

Karácsonyné Rákos Katalint tanítói diplomája megszerzésének 70. évfordulóján Viplak Tibor, Enying város polgármestere köszöntötte a székesfehérvári Tolnai utcai kis lakásban. A rubindiploma átvétele alkalmából az egykori balatonbozsoki és a jogutód enyingi iskola vezetői, Gebula Béláné és Mohai Istvánné is elvitte a tisztelet, a hála és a szeretet virágait. A jelenlegi intézmény, a Batthyány Fülöp Gimnázium és Általános Iskola nevében Frank Annamária igazgatóhelyettes köszöntötte az ünnepeltet.

Pedagógusi pálya

Kati néni egyedüli gyermekként, városi lányként szorgos szüleitől (vasutas, forgalmi segédtiszt édesapa, háztartásbeli édesanya, aki a kertben termelt zöldségeket eladta a piacon) korán megtanulta a kétkezi munkát. Nyolcéves korától gyomlált, kapált a Berényi úti ház kertjében, húzta a vizet a kútból. Az elemi iskolát követően a Boldog Margit Gimnáziumban érettségizett 1950-ben, majd a Ferencz József Tanítóképzőben szerezte tanítói diplomáját.

A gyakorló évet Pélpusztán töltötte, ahol az első három osztályig tanította a kicsiket. Akkor volt először falun. Ezután Ágostonpusztán egy évig tanított.

Az iskola abban az időben egy tantermet jelentett, ahol délelőtt az alsósok tanultak (12–15 fő) osztatlan körülmények között, délután pedig ugyanígy a felsősök (10–14 fő) – tudtuk meg Kati néni keresztlányától, Tombor Istvánnétól. A tanítást bizony meg kellett szervezni, mert a négy osztály egy időben tanult egy helyen. (Három osztálynak csendes foglalkozás volt, egy osztállyal pedig közvetlenül végezték a tanterv szerinti előírt feladatokat.) A testnevelés az órák közötti pár perc pihentető mozgást foglalta magába. Az elemózsiát az enyingi társintézmény konyhájáról kapták.

A következő évet átszervezés miatt már új helyen, Feketepusztán, a mai Mátyásdombon kezdték. Itt már osztottan, 1–3. és 2–4. osztályokra bontva tanultak a gyerekek. A tanítói lakások az építkezéssel egy időben készültek. A tanulmányi eredmények is azt mutatták, hogy kevesebb gyerekkel, jobb körülmények között sokkal jobb eredményt lehet elérni. Több év után 1956-ban Alsótekeresre került. Itt már két osztályban tanultak, a felsős gyerekek a gazdaság autóbuszával Enyingre jártak. Kati néni nyugdíjazásáig Mátyásdombon tanított, majd nyugdíj után Balatonbozsokon még két évig, mint helyettesítő tanító dolgozott.

Nyaranta elvitte a gyerekeket 2–3 napos kirándulásra, például Siófokra, Budapestre (jártak a repülőtéren, a vidámparkban), Lillafüredre. Büszke rá, hogy soha semmilyen rossz élménye nem volt, a gyerekek fegyelmezetten viselkedtek. Voltak, akik ekkor láttak először vonatot, villamost. A kirándulásokra a pénzt úgy keresték meg, hogy a gazdaság délutánonként 2–3 óra olyan munkát biztosított (például tulipánfejezés), amit a gyerekek könnyen, sikerélménnyel elvégeztek, és még pénzt is kaptak érte.

Őszinteségre nevelt, példamutató türelemmel

Szerette a gyerekeket, a szülőket, a kollégáit, a falu lakóit, akikkel együtt lélegzett. Nemzedékeket tanított meg a tudományok alapjaira, nevelt őszinteségre, s tette mindezt példamutató türelemmel, halk szóval, sok-sok szeretettel.

Tanítványai, bár nehéz körülmények között éltek, tanultak, tisztességes felnőttekké váltak. Legtöbbjük kertész vagy gépész szakmunkás végzettséget szerzett, de akadt közöttük, aki óvodapedagógus lett. Tanítványai később is rendszeresen hírt adtak, s ma is hírt adnak életükről. Legutóbb az egyik tanítványa doktori kitüntetéséről és gyermeke születéséről számolt be. Katalin nap táján sokan máig nem felejtik el szeretett tanítójukat, telefonon vagy képeslappal köszöntik.

Az egykori tanítványok, a hálás utókor nevében Mohai Norbert olvasta föl a 40 évvel ezelőtt, Kati néniről írt fogalmazását.

„Én jó tanuló vagyok, mert a tanár nénim rendesen, szépen megnevelt. Születésnapján nagyon sok virág volt az asztalán. Biztosan azért, mert azok a gyerekek, akik hozták a virágot, tisztelték és szerették őt. Szeretem és tisztelem én is a tanító nénimet!” – az egykori 3. osztályos kisdiák sorai mindazok köszönetét, háláját fejezik ki, akik hosszú, dolgos élete során találkozhattak Kati nénivel.

– További jó egészséget kívánunk, hogy öt év múlva a gránitdiploma átvételét is megünnepelhessük! – Mohai Istvánné így búcsúzott.