Se lakás, se pénz, se esküvő – Egy fehérvári, háromgyermekes anya kálváriája

Toldi Veronika tavaly ősszel lekötötte egy Fehérváron, a Budai úton épülő 10 lakásos társasház egyik lakását, hogy kényelmesebb körülmények között élhessen. Akkor úgy tűnt, heteken belül költözhet is. Az esedékes részleteket befizette, az utolsót pedig a csokból tervezte kiegyenlíteni. Az idő telt, a lakás azonban nem készült el, az átadás idejét állandóan csúsztatta a kivitelező. Veronikát viszont sürgette a határidő: neki június 25-ig használatbavételi engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy megkapja az államtól a pénzt. Elkezdődött a huzavona, s mivel a kivitelező hosszú ideig csak hitegette Veronikát, végül úgy döntött, tiltakozni fog: kivonult a generálkivitelező egy másik cége által épített társasházhoz – ahol ellentétben a Budai úttal, csak egy bejárat volt a területre – és autójával elzárta a munkagépek elől az utat. De hogy jutott az ügy idáig?

Október, január, június

– Tavaly szeptember végén írtam alá az előszerződést az épülő lakásra, és azonnal kifizettem 7 millió forintot. A társasház akkor közel 70 százalékos állapotban volt. Decemberben eladtam a lakásomat és készpénzben kifizettem a második részletet is, 23 millió forintot, amiről azonban akkor nem kaptam számlát. Ezt végül tavasszal többszöri kérés után sikerült megszereznem. A kivitelező novemberben azt ígérte, ugyan az eredeti októberi határidő csúszik, de január végéig biztosan befejezik a munkát. Gondoltam, bőven van idő, nem lesz gond a csok felvételével sem, mert mire a legidősebb lányom június 25-én férjhez megy, minden lezárul – mondta Veronika, aki három gyermeke után igényelné meg a támogatást.

Január végén kiderült, nem lesz költözés, mert hatalmas csúszásban van az építkezés. A generálkivitelező hivatkozott a pandémiára – amikor Veronika beszállt, már javában tombolt a vírus – és az energiaszolgáltatóra is. Veronika azonban a szolgáltatótól megtudta, náluk egyelőre nincs érvényes szerződése a cégnek a házra és a hálózatfejlesztés díját sem fizették még be. – A szolgáltató egyik alkalmazottja nyitotta fel a szememet: ha ez sincs rendben az építkezés körül, akkor ott más gondok is lehetnek. Akkor határoztam úgy, hogy valamilyen módon kiszállok. Alaposan meg kellett azonban gondolnom, hogyan lépek, ugyanis elbukhattam volna a 7 millió forintos foglalót – mondta Veronika.

Se lakás, se pénz

Ekkor kezdődött csak az igazi kálvária. Veronika ügyvédtől ügyvédig futott, közben megtudta, hogy a kivitelező már meg is hirdette a lakását, pedig a szerződést még nem bontották fel, és az általa befizetett 23 millió forintról továbbra sem volt számlája. Mindeközben a generálkivitelezővel is folyamatos tárgyalásban, egyezkedésben volt. A helyzet kezdett elmérgesedni. Végül abban maradtak, hogy indoklás nélkül felbontják a megállapodást, a kivitelező pedig 5 napon belül kifizeti Veronika pénzét, benne a január óta, a kényszeralbérlet miatt keletkezett költségét is. A hatodik napon 5 millió forintot utalt, a többit május végére ígérte. – Ekkor már mindenféle módon igyekeztem a pénzemhez jutni – én is folyamatosan hívogattam, de beszéltem ügyvéddel, sőt nyomozóval is. Az idő ment, a lakás továbbra sem készült el, közeledett a lányom esküvője. Május végén az építő az általa megadott határidő lejártakor közölte, hogy nincs pénze. Ekkor torlaszoltam el a gépek előtt az utat, aminek nyomán újabb 5 milliót átutalt. De még így is tartozott 20 millióval – idézte fel Veronika, akinek közben lehetősége adódott volna beszállni egy másik lakásba. Ám azt nem merte lefoglalózni, mert egyre kevésbé bízott abban, hogy a kivitelező időben visszaadja a pénzét.

Annyira biztosnak tűnt

Nyilván olvasóink fejében is felvetődnek kérdések. Például, hogy miért bízott ennyi ideig és várt az utolsó pillanatig Veronika arra, hogy a kivitelező fizetni fog? Ezt nem tudta megmagyarázni. Ha tudta, hogy a lánya férjhez megy egy fél év múlva, miért az utolsó pillanatban találta ki, hogy felveszi a csokot? – tettem fel a másik kérdést. – A ház már állt szeptemberben és eredetileg azt ígérték, az átadás október 31-ig megtörténik. Álmomban sem gondoltam volna, hogy idén tavasszal még mindig nem tudjuk birtokba venni a lakást. Senki nincs az ismerőseim közül, akiknek problémája lett volna akár a csokkal, akár új társasházi lakásvásárlással. Annyira biztosnak tűnt ez a projekt is – zárta Veronika.

Nehéz ma építkezni

A történet meghallgatása után természetesen megkerestük Nagy Attilát, a társasház generálkivitelezőjét, aki azzal kezdte, cége mindenben a szerződésben foglaltak szerint járt el. Hozzátette, sosem volt szó októberről, az átadás február végén történt volna meg, onnantól számítva is 90 napjuk volt arra, hogy befejezzenek és átadjanak mindent. – Márciusban közöltem a vevővel, be tud költözni a lakásba még a lánya esküvője előtt, de ebben a járványhelyzetben nem tudom garantálni, hogy a használatbavételi engedélyt is megkapja addig. A helyzet az, hogy ma 40 újonnan épült társasházból 40-ben áll a használatbavételi engedély kiadása – magyarázta a vállalkozó, aki az adminisztráció, a jogszabályok útvesztője és a járvány miatt kialakult helyzet mellett hosszasan sorolta, mi minden fordulhat elő egy építkezésen, ami hátráltathatja a munkát. Példaként említette, hogy hosszabbak lettek a szállítási idők – egy külföldről rendelt hőszivattyú miatt hetekig állhat minden – de az is előfordul, hogy az építési alvállalkozó hibázik. A hibát persze ki lehet javítani, de az is időbe telik.

A kivitelező cáfol

Beszélt aztán arról is, hogy a pandémia miatt három lakás reménybeli tulajdonosa is elvesztette az állását, akik így nem tudták felvenni a tervezett hitelt, vagyis nem tudnak fizetni. Ez neki közel 100 millió forint hiányt jelent. Nagy Attila azt is megjegyezte, nekik sem minden esetben fizetik ki a munkájukat, így a dominóelv miatt ma teljesen normálisnak tekinthető, ha fél évet késik egy lakásépítés. A felsorolt nehézségek ellenére azonban cáfolta, hogy nem akarja visszafizetni Veronika pénzét. – Ő ezen a lakáson nem bukott egy fillért sem, sőt a felbontási szerződésben kötbért is követelt rajtam, amiről pedig az eredeti szerződésben nem volt szó. Ráadásul az albérletét is én fizetem. Nem volt megértő sem, a szerződés felbontását követően öt napot adott arra, hogy visszafizessem a pénzét, pedig kértem, vegye figyelembe, hogy ütemeznem kell a kifizetéseimet – nehezményezte a vállalkozó, aki feltette a kérdést: az ő problémáit ki érti meg?

A helyzet nem egyszerű, pláne, hogy az elmúlt hónapok alatt szóbeli megegyezéseket is kötöttek a felek, amiket utólag természetesen nehéz bizonyítani. Azt se feledjük, mindenki a saját szemszögéből világítja meg a történteket. Nem tisztünk igazságot szolgáltatni. Tény viszont, hogy az építkezés csúszik. Tény, hogy Veronika az eddig esedékes részleteket befizette. Tény, hogy a lakást nem tudta átvenni a lánya esküvőjéig (a polgári esküvőt el is kellett halasztani azért, hogy a csokra továbbra is jogosult legyen). És az is tény, hogy a cikk megírásáig nem kapta vissza az általa eddig befizetett teljes összeget. Igaz, már „csak” alig 3 millióval tartozik neki az építtető cég.

A tanulság levonását Önökre bízom!