A dualizmus nagy alakjára, Wekerle Sándorra emlékeztek Móron

A Wekerle Sándor Alapítvány Wekerle-évet hirdetett a nagy formátumú politikus halálának századik évfordulójára. A centenárium napján, 16 órakor tartottak megemlékezést és díszünnepséget a móri Wekerle-emlékműnél. Nem sokkal a kezdés előtt megnyílt az ég is, ám az eső hamar elállt, így nem kellett bemenekülni előle az Erzsébet téri művelődési házba. Az emlékművet 10 évvel ezelőtt állíttatta a város és az alapítvány. Az alkotás Nagy Benedek szobrászművész munkáját dicséri, amely parlamenti dolgozószobájában mutatja a politikust. A teret uraló mű két oldalán a fehérvári kék huszárok és a Móri Brindisi Szent Lőrinc Borrend lovagjai álltak díszőrséget, míg a közönség soraiban ott ültek a meghívást elfogadó Wekerle-leszármazottak is.

A zenével, verssel, énekkel meg-megszakított megemlékezés első felszólalója Fenyves Péter polgármester volt, aki Wekerle dicsérete után feltette a nagy kérdést, vajon fogjuk-e követni a példát, ha majd újra eltelik száz év.

Buza Ernő, a Wekerle Alapítvány kuratóriumának elnöke ünnepi beszédében kiemelte:

– Most bárki bármilyen irányból érkezik Mórra, láthatja a kihelyezett táblákon, hogy Mór Wekerle városa. Sok elfeledett évtized után visszatért a tehetséges politikus, a tudós, a legnehezebb helyzetben is becsülettel helytálló és szolgáló miniszter szellemisége és tisztelete saját szülővárosába.

Aztán elhangzott Wekerle kedves nótája, a Nagypénteken mossa a holló a fiát című dal is.

Törő Gábor országgyűlési képviselő, az ünnepségsorozat fővédnöke emlékeztette a megjelenteket arra, hogy a város leghíresebb szülötte apai ágon német, anyai ágon magyar volt, és magában ötvözte mind a két nemzet jó tulajdonságait. Törő hozzátette:

– Wekerle a nemzeti érdekeket szem előtt tartva volt dualista miniszterelnök.

Egy vers és pár német dal után Varga Mihály pénzügyminiszter képviseletében Tállai András miniszterhelyettes mondott beszédet. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy Wekerle történelmi jelentősége különleges, mert háromszor volt miniszterelnök, méghozzá mind a három alkalommal úgy, hogy éppen válságos volt a helyzet, hol gazdaságilag, hol társadalmilag, politikailag. Éppen azokban a korszakokban vállalta a nehéz feladatot, fogalmazott Tállai, amikor mindig a semmiből kellett egy jól működő valamit csinálni.

Először 1892–95 között lett első polgári származásúként miniszterelnök, és jelentős párhuzam fedezhető fel a mai helyzettel, ugyanis Wekerle is azt vallotta, minden jobb, ami magyar. Ez a gondolkodásmód sokak ellenszenvét kiváltotta, ám elhatározásának köszönhetően olyan nagy márkák indultak el az ő idejében, mint a Zwack, a Soproni Sörgyár vagy éppen a Tungsram. Ő már akkor előre látta, amit később sokan már csak megtapasztalhattak: idegen tőke nem kell, a saját erőnkre kell támaszkodni. Száz év telt el a halála óta, és mégis ezt akár ma is mondhatta volna, és mindenki döntse el maga, hogy ez ijesztő vagy biztató, hogy ma is itt tartunk.

A beszédeket követően megkezdődött a koszorúzás annak az embernek a lábánál, aki az első olyan politikai vezető volt, aki vagyon, rang és összeköttetések nélkül küzdötte fel magát a legnagyobbak közé. Tállai kezdte a sort, amit a meghívottak, illetve a móri polgárok zártak, majd a Móri Ifjúsági Fúvószenekar, Acsai Sándor vezényletével, eljátszotta a Wekerle-indulót.