Mex egy éve még a menhelyen volt – Ma már egy olyan személykereső kutya, aki mondhatni életet mentett

Még márciusban készítettünk velük egy interjút, ahol Dari Csaba arról beszélt, hogyan telnek a mindennapjaik, hogyan válhat egy kutyából személykereső kutya. Mex akkor még egy kezdetleges fázisban volt, bár már akkor is bizonyított a tréningek alkalmával. Azóta eltelt egy kis idő, sok gyakorlás van a hátuk mögött, de ami ennél is fontosabb, az két éles várpalotai bevetés, amelyből az egyiknél Mex kitűnőre vizsgázott. Megmutatta a helyes irányt, a keresőcsapatok az ő segítségével találták meg az eltűnt személyt. Tehát akárhogy is nézzük, megmentett egy életet, ez pedig neki, és gazdájának is egy hatalmas visszajelzés, hogy jó úton járnak, és a befektetett munka meghozza gyümölcsét.

De hogyan is zajlik egy ilyen mentés az első perctől az utolsóig? A részletekbe avatott be minket Dari Csaba.

Két éles bevetésen jártak eddig, mindkét esetben Várpalota volt a helyszín. Május végén volt az első, de mire odaértek a rendőrség már megtalálta az eltűnt személyt, így Mex szimatára már nem volt szükség. Fontos azonban, hogy a kutya mindig sikerélménnyel zárja a kereséseket, így egy rövid, de eredményes tréninggel zárták ezt a napot.

A másik akcióra június 29-én került sor, itt azonban már egy komolyabb és felelősségteljes kihívással néztek szembe. Tudni kell, hogy amikor eltűnik valaki, a Magyar Mentőkutyás Szervezetek Országos Szövetségének mentésirányítási csoportjába érkeznek a riasztások. Nem volt ez másképp azon a napon sem. Érkezett a hír Csaba telefonjára, hogy Várpalotán egy hallássérült férfi ismeretlen helyre távozott lakásából, aki asztalán egyébként egy búcsúlevelet hagyott, tehát nem igazán volt idő tétlenkedni. A Várpalotai Rendőrfőkapitányságra vezetett az első útjuk, ahol egy nyomozó fogadta őket, majd rendelkezésre bocsátotta a meglévő információkat.

Ezután elindultak az eltűnt személy lakásába, hogy rögzítsék a szagmintákat Mex számára. A jól bevált és legbiztosabb módszer az, ha cipőből veszik a szagmintát, ez jelen esetben sem volt másképp, de a biztonság kedvéért póló, zokni és egyéb dolgok is kerültek a steril zacskókba, hogy később ezek segítsék a tájékozódást. A munkát tikkasztó hőség nehezítette, ami ember és kutya számára is egyaránt megterhelő. Délután négy óra magasságában indultak útnak, és a keresést a feltételezett irányba, vagyis a lakástól nem messze található réten kezdték meg, mely egy erdőbe vezetett. Megkezdődött a bevetés, és a kutya rövid időn belül szagot is fogott. Elindultak az erdő felé, de körülbelül 300 méter múlva egy kereszteződéshez érkeztek, ahol Mex nem ment tovább. Csaba ezt nyugtázta, és úgy döntött később folytatják a keresést, mikor már nem lesz ilyen hőség. Ekkorra már 70 ember összegyűlt, drónosok, terepjárósok, rendőrök és a Várpalotai Polgárőrség munkatársai mind azon voltak egy emberként, hogy megtalálják az eltűnt személy.

Este hét óra magasságában folytatták a munkát. Visszamentek a lakásba és újabb szagrögzítés után Mex rögtön irányba állt, és a délutáni útvonalat követve nyílegyenesen elindult. Ő bízott a szimatában, Csaba bízott benne. Az ominózus kereszteződésen is túl jutottak, közben az eltűnt személy családja is megérkezett, és az édesapa megerősítette, hogy valószínűleg ott lesz a fia, hiszen gyakran kijár arra a várromos részre, ami az erdőben van. Autóba szálltak a gyorsabb haladás érdekében, hiszen tudták, hogy forró nyomon járnak. Ekkor jött az értesítés a rendőrök számára, hogy a turisták láttak a helyszínen a leírásnak megfelelő személyt, késsel a kezében. Itt már biztos volt, hogy helyes irányt mutatott Mex. Innen már a rendőrségé volt a főszerep, akik 40 percen belül megtalálták a férfit és épségben kihozták az erdőből. Ilyen egy igazi csapatmunka, melynek eredménye egy megmentett személy, egy büszke gazda, és egy olyan személykereső kutya, aki bizonyított az éles helyzetben, nem is akárhogyan.

Bár tavasszal Csaba interjúnkban azt mondta, hogy a kutya nem tesz különbséget a tréning és az éles helyzet között. Mostanra megbizonyosodott róla, hogy igenis érzik és tudják, hogy a bevetésen nagyon fegyelmezettnek és profinak kell lenni, mert komoly a tét.

Sok minden változott tavasz óta, ugyanis a Velencei-tavi Speciális Kutató-mentők Alapítvány keresőkutyás szekciója kibővült, és immár egy 7 fős csapat alkotja. Ez az egész egy csapatmunka, hiszen a kutyáknak is segítenie kell egymást és együtt kell működniük, ezért is jó, hogy már többen vannak, együtt tudnak gyakorolni. Nemrégiben egy kölyökkutya is csatlakozott a gárdához, aki készen áll arra, hogy személykereső váljon belőle. Próbálnak egy olyan csapatot összerakni, hogy ha oda kerül a sor, akkor mindnyájan készen álljanak a komoly feladatokra is, mi pedig minél több ilyen pozitív kimenetelű történetről számolhassunk be!