Nem akarták beengedni vakvezető kutyával Lengyel Zsófit egy fehérvári boltba

Mint mondta, ez volt a harmadik hely az elmúlt időszakban, ahová nem jutott be normálisan vakvezető kutyával. „Állandó jelleggel bizonygatnom kell, hogy a kutya vakvezető. A mai stílus viszont, a biztonsági őr stílusa, ahogy szólt nekem, kiverte a biztosítékot!” – mondta el a videóban Zsófi, akivel fél éve is történt hasonló eset: a buszvezető akart jegyet vetetni a vakvezető kutyának.

– Rajtam nem látszik, hogy látássérült vagyok, ezért 29 éve ezt bizonygatom. Az érzékenyítő foglalkozásokon is mindig azt mondom: nem biztos, hogy mindenkin látszik az állapota – mondja, de hozzáteszi: viszont a kutyán látszik, hogy vakvezető! Ott a hivatalos felirat a képzőszerv nevével, s fegyelmezetten, hámban, plusz hámfogóval kíséri a gazdáját, akinél pedig mindig ott a hivatalos igazolvány is. Mokkán is ott a felirat: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola. A törvények szerint ezekre van szüksége ahhoz, hogy mindenhová bevihesse az állatot – tényleg mindenhová, ahová átlagember bemehet. A fehér bot pedig, még ha összecsukva is, de mindig ott van Zsófinál. – Korábban egy másik nagyáruházban utánam futott az őr, és kiabált, hogy állatot ide nem lehet behozni. Mondtam és mutattam, hogy vakvezető – emlékezik vissza az egy év alatt felgyülemlett tapasztalatokra Zsófi, akinek csak hosszas bizonygatás után sikerült bejutnia oda is. Egy másik áruházban pedig rendületlenül állította az őr, hogy nála minden nap próbálkoznak bejutni kutyával vásárlók, és azt mondják, hogy vakvezetővel vannak – persze ezt meglehetősen nehéz elhinni, Zsófinak is erősen szüksége volt a hidegvérre, hogy az ilyen és hasonló vitákban megőrizze a nyugalmát. Ez azonban múlt héten már nem sikerült, nem is csoda. – Itt már többször jártam vásárolni a kutyával. Nyugodtan mentünk Mokkával és a látó párommal, s egyszer csak rohant utánunk ordibálva valaki, mintha bűnözők lennénk. Megrökönyödve vettük tudomásul, hogy a biztonsági őr magából kikelve kiabál. Párom már mondta is a sablon szöveget, amit ilyenkor kell, a hivatalos engedélyekről, vakvezető kutyáról, de az őr is csak mondta a magáét: „Kutyát ide nem!” – Ekkor már mondtam, hogy stílust kellene váltani. Az elmúlt egy évben először elöntött a lila köd, amikor kijelentette, hogy ez márpedig nem vakvezető – emlékezik Zsófi, aki még most is zaklatott a történtek miatt. Ekkor már ő sem volt nyugodt, követelte az őr felettesét, aki jött is, és sűrű elnézések közepette próbálta menteni a menthetőt. Annyiban sikerült is, hogy elsimította a konfliktust, de Zsófiában mély lelki nyomot hagyott az eset, és nem csak azért, mert épp a születésnapján került ilyen megalázó helyzetbe.

Megkerestük egyébként az érintett áruházakat is, s lényegében mindegyiknél azt válaszolták, hogy számukra fontosak a vásárlók, és az is, hogy mindenkinek elérhetővé tegyék az üzleteiket. A biztonsági őrök pedig elméletileg „érzékenyítve” vannak. A vakvezető kutyák beazonosításánál arra próbálnak hagyatkozni, hogy az eb viseli-e a kiképző szervezet logójával ellátott hámot, kendőt. Ha nem egyértelmű a helyzet, kérhetik az igazolványok felmutatását. Az az áruház azonban, amelyben az utolsó eset történt, állítja, hogy Mokkán nem volt felirat és hám. Amit azonban cáfolnak a felvételek, melyeket Zsófi készített az incidens után – és határozottan cáfolja maga Zsófi is. Aki ezután még inkább úgy érzi, tovább kell vinnie ezt az ügyet. Szóval még mindig van mit tanulni, főleg ha a látássérült ember jogai egészen addig mit sem érnek, amíg emberileg nem képesek egyesek tisztességesen kezelni a hasonló helyzeteket.