A móri festő, aki csupa terv – Ötven éve a Fejér Megyei Hírlap előfizetője Fogarasi Tamás

Hogyan indult az az élete?

– Móri sváb családban születtem, és mint olyanban, meg volt szabva egy szerteágazó, de mégis egységes irány. Ez azt jelenti, hogy egyszerre több fontos dolognak is kell mennie párhuzamosan az életben. A munka, a hit, a család és a zene az, aminek végig kell kísérni egy életet. Apám bányász volt, egy keresetből neveltek fel ötünket a szüleink, így nekünk is keményen kellett dolgozni. Mi meg tudtunk becsülni minden fillért és minden falatot. Sokan felteszik nekem azt a kérdést, hogy hogyan lehet valaki Fogarasi névvel sváb? Apám Szehofner volt, anyám Aschenbrenner és mikor apám hazajött a háborúból, addigra az üres ház fogadta, ugyanis akkor már zajlott a svábok kitelepítése. Azonnal Fogarasira magyarosította a nevét és visszahozta a családját Németországból.

És hogyan indult a háromszor ötven?

– Első a munka. Az iskolák elvégzését követően dolgoztam, és dolgozom mind a mai napig mint szobafestő, mázoló, tapétázó, sőt, időközben a házak külső hőszigetelésének fortélyait is eltanultam. Éppen 50 éve szépítem a házakat és a lakásokat. Valaha a huszonkettes bányaüzemnél kezdtem a munkát, ahol aláírtam 10 év földalatti szolgálatot, hogy kapjak százezer forint vissza nem térítendő kölcsönt. Kemény tíz év volt, de a ház felépült. Amikor kicsik voltunk, akkor csak svábul beszéltünk otthon. Öreganyám szinte nem is tudott magyarul és ennek jó hasznát vettem, amikor 1993-ban külföldre mentem és előbb Ausztriában, majd Németországban vállaltam munkát. Az ötvenből 14 évet dolgoztam kint és csak négy éve jöttem haza. Aztán a magam lábára álltam, így négy éve már egyéni vállalkozó vagyok és a korom ellenére még mindig felmegyek a létrára, ha éppen azt kell csinálni. A korombéliek közül már mindenki abbahagyta.

A zene áll a második helyen?

– Természetesen. Már 50 éve fújom a trombitát. Kezdetben a tűzoltó zenekarban játszottam, aztán a nagy fúvószenekarban, még abban az időben, amikor még Szirmai volt a karnagy. Utána átkerültem az oroszlányi szénbányákhoz és így ott játszottam 13 évig. Aztán kimentem Németországba, de ott is zenéltem, volt, hogy bőr rövidnadrágban. Amikor visszatértem, azonnal szerepet vállaltam a katolikus egyházi fúvószenekarban, ahol azóta is játszom mint trombitás. De van egy bandám is, a Fogarasi Tamás Sváb Parti zenekar. Én válogattam össze a csapatot, csupa sváb legény.

Jut idő a festés és a zene mellett másra is? Vannak-e tervei?

– Gyakran horgászok. Ötven éve előfizetője vagyok a Fejér Megyei Hírlapnak, emellett sokat jártam kutyakiállításokra, mert valaha a fiam német dogokat tenyésztett, és úgy döntöttem két éve, hogy én skótjuhászokat fogok tenyészteni. A terveim lényege: egyáltalán semmit nem hagyok abba, mert akkor az életemből hiányozna. Hatvan éves korom óta cukorbeteg vagyok. Azt mondta az orvos, hogy mellőzzem a zsíros ételeket, egyek inkább zöldséget. Megmondtam neki: – Uram, én egész életemben ezt ettem, nem vagyok én nyúl. A borivásra azt mondta, naponta legfeljebb egy deci, erre is volt válaszom: – Azért a dugót ki se húzom az üvegből. Talán pár év múlva egy betegség miatt már nem tudom csinálni sem a munkát, sem a zenét, de akkor sem leszek elkeseredve. Olvasom majd nyugodtan a hírlapot, mert már elmondhatom, hogy amit én ki akartam hozni az életemből, azt ki is hoztam.