A Velencei-tó életben tartásának útjai…

A műszaki lehetőségek között három megoldás szerepel: a Velencei-tó jelenlegi vízpótló rendszerének optimalizálása, az ideiglenes vízpótlás a rákhegyi karszt-vízaknából, illetve vízpótlás a csóri karsztakna átalakításával és a kapcsolódó víziközmű-fejlesztéssel.

A karsztvíz átvezetésére korábban volt már példa, a rákhegyi vízakna abban az időben még bányászati céllal üzemelt, és az aktív karsztvízszint csökkentése miatt a kitermelt víz hasznosítás nélkül a Gaja-patakba került. E többletvíz egy része szolgálta 1993 és 1995 között a tó egyszeri vízpótlását. Ez a már korábban kiépített és üzemelő rendszereken keresztül valósult meg, azonban ezek a létesítmények vagy megszűntek, vagy más célt szolgálva üzemelnek. Jelentős átalakítás és fejlesztés árán nyílna csak lehetőség újra a felszín alatti vízbázisok felesleges készletének átkormányzására a tóba. A felsorolt műszaki megoldások közül a leginkább kívánatos és kézenfekvő megoldás a meglévő vízpótló rendszer rekonstrukciója volna.

A vázolt műszaki megoldások a meglévő tározók rekonstrukciója mellett egy ideiglenes vízpótlást a rákhegyi vízbázisról, illetve egy hosszú távú vízpótló rendszer kiépítését jelentenék Csór térségének karsztvizéből. A karsztvízbázisokat érintő vízkivételi pontokon szükséges fejlesztések és átalakítások, a víziközmű-hálózatokban elengedhetetlen fejlesztések a szolgáltatók elképzelése szerint a térség ivóvízellátásának korszerűsítésével is együtt járna. Tekintettel arra, hogy a korábban kidolgozott sokrétű, több szakágazatot érintő műszaki megoldásokat tartalmazó javaslat nem nyert támogatást, így annak időszükséglete, illetve költségei már nem relevánsak.

A Duna vízkészlete mint vízbázis szinte korlátlan lehetőséget jelenthet, mivel a folyó szabad vízkészlete bőven elegendő volna a tó vízpótlására, szinten tartására. Azonban a vízminőség, valamint a geodéziai viszonyok szempontjából a két meder közötti közvetlen átvezetés nem oldható meg. A Dunából való vízkivétel jelenleg ivóvízellátás céljával, úgynevezett parti szűréssel valósul meg, ami azt jelenti, hogy a parton kiépített kútsor a Duna vizét a felszín alatt nyeri ki, ezzel a kavicsterasz természetes közegét használja fel a víztisztítás céljára. A geodéziai viszonyok miatt csak szivattyús átemeléssel lehetne ezt a vízkészletet a Velencei-tó felé eljuttatni. Ehhez további 14 kilométer hosszúságú, nagy átmérőjű nyomócső-vezeték, illetve irányítás-, mérés- és vezérléstechnikai berendezések kiépítésére lenne szükség. A nyomóvezeték ez esetben sem közvetlenül a Velencei-tóba vezetné a vizet, hanem egy, a tóba torkolló vízfolyás fogadná azt, mivel ezen a szakaszon már biztosított a gravitációs „hozzáfolyás”. Az érintett vízfolyás bevezetési pontját ki kellene építeni, a tóig tartó mederszakaszt rendezni kellene a megnövekedő vízhozam biztonságos levezetése érdekében.

Fentiekből látszik, hogy a szükséges fejlesztések és beruházási igények jelentősek, valamint figyelembe kell venni azt is, hogy a vízpótló rendszer kihasználtsága bizonytalan, mivel hosszú távú üzemeltetése a tó vízrendszerének rendeződése esetén okafogyottá és fenntarthatatlanná válna. Emiatt a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ezzel a megoldással nem számol.

A szakemberek legfőbb szándéka a meglévő vízpótló rendszer rekonstrukciója. Ez a Pátkai- és a Zámolyi-tározók átfogó megújítását jelenti, melynek keretében a tározókban visszatartott víz minőségének javítása érdekében mederkotrást, a vízkormányzó műtárgyak korszerűsítését és a kapcsolódó földművek állékonyságának biztosítását kell elvégezni. Ezek mellett vízminőségi és vízmennyiségi monitoring-hálózat kiépítése szükséges a vízgyűjtőn, a Velencei-tavon és a tározókban. További feladat a Pátkai-tározó és a Velencei-tó között kapcsolatot biztosító Császárvizen a mederrendezési munkálatok elvégzése. A meglévő vízpótló rendszer rekonstrukcióját a források rendelkezésre állása esetén a külső vízpótlás helyzetétől függetlenül is meg lehet kezdeni. A becsült beruházási költség 6,3 milliárd forint lenne, a megvalósítás – ugyancsak becslések szerint – három évet venne igénybe.