Korképek kórképek alapján

„KÓRkép” – pillanatképek a 18–19. századi Fejér megyei orvoslás- és gyógyszerészettörténetből címmel tartott konferenciát Székesfehérváron a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára.

– A mai konferencián sok érdekességet lehet majd hallani antropológiáról, fertőző betegségekről, közegészségügyi katasztrófákról… Nagyon jó szórakozást kívánok a hallgatóságnak – köszöntötte Bödő István főlevéltáros a tanácskozás résztvevőit, majd ­Krisztián Erika megyei tiszti főorvost kérte föl, üdvözölje ő is a konferenciát.

– A 18–19. század orvoslása és gyógyszerészete alapozta meg a mai jó helyzetünket – mondta legelőbb, majd arról beszélt, a történelem folyamán a háborúk és járványok gyakran jártak együtt, s kiemelte, e kettő közül nagyobb pusztítást rendre a járványok végeztek. Legalábbis az első világháborúig. – A modern haditechnika fejlődése az, ami a háborúk oldalára billentette a mérleget.

Az emberéletek sokaságát követelő járványokat sorolva szólt a pestisről, a fekete himlőről, a koleráról. Előbbiről, a pestis Fejér megyei pusztításáról azután éppen Bödő István tartott érdekfeszítő előadást. Szima Viktória – szintén megyei levéltáros – pedig az utóbbiról, az 1831-es kolerajárvány Fejér megyei tombolásáról adott elő.

A járványok ezzel együtt sem uralták túl a konferenciát. Dobson Szabolcs a 18. századi magyarországi gyógyszertárakról és gyógyszeres terápiákról beszélt, Kapronczay Károly orvostörténész pedig az 1848–1849-es szabadságharc hazai egészségügyét boncolgatta.

A forradalom, illetve az áprilisi törvények után felálló egészségügyi rendről szólva az orvostörténész kitért arra az érdekes epizódra, amely Kossuth Zsuzsanna, „az összes tábori kórházak főápolónője” sorsának alakulását formálta. Kapronczay Károly elmondta, hogy Flór Ferenc, a honvédelmi minisztérium egészségügyi osztályának vezetője szavára a harcokban magyar fogságba esett osztrák katonaorvosoknak polgári fizetést, mentelmet és kórházban való működést ajánlottak. Sokan éltek is a lehetőséggel. – Az az igazság, ők lettek később Kossuth Zsuzsanna megmentői – mondta.

A szabadságharc bukása, a világosi fegyverletétel után Kossuth Zsuzsanna fogságba esett. Bírósági eljárás indult ellene, ám a volt osztrák katonák, a volt foglyok a bíróságon mellé álltak, így – Kapronczay sza­vait idézve – a bíróság kénytelen volt felmenteni őt.