Varga Bianka Székesfehérváron is Mezőszilas múltját keresi, kutatja

Itt van egy: Menyhárt Róza az 1920-as években javasasszonyként tevékenykedett a faluban. Feljegyezték róla, hogy előszeretettel járta a határt, pénzérméket, illetve kis csontokat gyűjtött. Talán jósolt belőlük. Varga Bianka, mezőszilasi helytörténésztől hallottuk a fentieket. A fiatal kutató tősgyökeres szilasi, a családfája, az apai és az anyai ágon is egészen az 1700-as évek végéig Szilasra vezet vissza. A Szegedi Tudományegyetemen végzett történelem–régész szakon. A közelmúltban Székesfehérváron, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpontnál helyezkedett el.

– Elsősorban most a fehérvári ferences rend történetét kutatom, a kezdetektől az 1950-es évekig. Emellett részt veszek az intézmény mindennapi munkájában – mondta lapunknak. Otthon, saját falujában is aktív. – 2019. év végén létrehoztuk a Mezőszilasi Hagyományőrző és Faluvédő Egyesületet, amelynek nemcsak a hagyományőrzés a vállalt feladata, hanem a helytörténeti kutatás is – mondta. Így esett, hogy Varga Bianka november 11–13. között, a Székesfehérváron megrendezett „Hadak útján” – A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXX. konferenciája című tanácskozáson mezőszilasi, jobban mondva szilasbalhási témával rukkolt elő; 1942 óta nevezzük Mezőszilasnak a települést.

Bár Varga Bianka török koros régész, Mezőszilas tekintetében minden régészeti korban otthon van. – Szilassal kapcsolatban a kutatásai­mat a helytörténeti anyagok felgöngyölítésével kezdtem. Szerencsés helyzetben voltam, mert a XX. század folyamán elég sokan foglalkoztak Szilas történetével, az első Németh László író édesapja, Németh József volt. Dokumentumokat gyűjtött össze, illetve ásatást is vezetett. Ő tárt fel 1904-ben a Szilas területén lévő római halomsírok közül hármat. Később Kardos Béla volt az, aki számos történetet, adatot gyűjtött föl Szilas történetével kapcsolatban. Az ő kézirata Fehérváron, a levéltárban megtalálható, hozzáférhető. Molnár Gyula helyneveket, földrajzi neveket gyűjtött össze. A település szinte minden házának felgyűjtötte a történetét, azt is, hogy ki lakott ott, s hogy ki mikor költözött el, ki jött utána – sorolta forrásait Varga Bianka, aki a mai szilasi helytörténeti kutatók közül Tóthné Szegedi Lilla és Varga István nevét is kiemelte.

– A helytörténeti adatokon kívül hozzányúltam a régészeti adatokhoz, elsősorban a Szent István Király Múzeumban található anyagokat néztem át. Az avar és a honfoglalás kori lelőhelyekről kaptam dokumentumokat, illetve a leleteket tekintettem meg. Az előadásom egyfajta előzetes eredményt mutat: mit lehetne kezdeni Szilasbalháson a népvándorlás korával, illetve az itteni lelőhelyekkel – mondta Varga Bianka.

A kutató kifejtette, bár Fitz Jenő, majd később Bánki Zsuzsanna régész is vezetett itt ásatást, összességében sajnos nagyon kevés régészeti feltárás volt Szilason, annak ellenére, hogy történeti adatokból ismert, rengeteg lelőhely van a területen és a környékén. Vannak olyan avar kori régészeti lelőhelyek is, amelyek csupán terepbejárási adatokból ismertek. Volna mit kiásni! A föld Mezőszilason is tele lehet rejtett és érdekes régészeti, történelmi információkkal!

S hogy milyen apróbb-nagyobb történetek derülhetnek ki? Jöjjön még egy példa Varga Bianka Szilasbalhás a népvándorlás korában című előadásából! Az 1930-as években az akkori Kenessey utcában (ma József Attila utca) egy új épület alapárkainak kiásása során különös tárgyak kerültek elő a földből: szerszámok és néhány világosszürke, 5-6 literes agyagkorsó. A korsók közül egy Bózsa bácsinál, a lajoshegyi hegypásztornál maradt, a többit Veszprémbe küldték, a múzeumba, azzal a céllal, hogy a tudósok megállapítsák rendeltetésüket.

Bózsa bácsi rendesen vizeskorsóként használta a leletet, a talált tárgyat mindaddig, amíg Veszprémből, a múzeumi szakértők meg nem üzenték az alábbiakat: – Az avarok halottaikat temetés előtt megmosták, a hullamosó vizet egy agyagkoporsóba öntötték, a halottat a korsóval együtt eltemették, nehogy az elhunyt szelleme visszajárjon. Elég az hozzá, hogy többet nem ivott vizet a pásztor a nála maradt korsóból, mert azt a hír hallatán úgy földhöz vágta, hogy ezer darabra törött szét.