Vintage, avagy az ódivatú divat

A vintage stílusú bútorok készítése után kutatva botlottunk a két fehérvári hölgybe, akik történetesen néhány évvel ezelőtt elindították saját alkotóműhelyüket, szenvedélyüknek és hobbijuknak élve. Regina ott is hagyta korábbi munkahelyét és átképezte magát, így ő a reklám és az üzleti részért felel inkább, míg testvére, Andrea az alkotásért, a folyamatos ötletekért, többek között műhelyük létrejötte is az ő ötletének felvetéséből született. Mindennek már közel négy éve, ami nemcsak produktív volt, de roppant sikeres is. Megannyi workshop, megfestett bútor és megrendelés után most a tapasztalataik és tudásuk megosztását kértük tőlük. 

No, de kezdjük az elején, mit is nevezünk vintage stílusnak? Andrea úgy fogalmazott, hogy a réginek a megőrzése, átalakítása és újragondolása. Nem biztos ugyanis, hogy ami előtte ülőalkalmatosságra volt használva, az az átalakítást követően is arra lesz. A végeredménynek majdhogynem csak a képzelet szab határokat, de ne szaladjunk ennyire előre. A szó eredetét illetően: először a borászat kapcsán használták, a régi borokat hívták vintage-nek, ez később átterjedt a divatra és az öltözködésre, végül pedig a lakberendezésre. – A bútorok és egyéb dekorációs tárgyak esetében azért jöhet szóba ez a jelző, mert gyakorlatilag újjá­élesztjük a már kevésbé kedvelt vagy divatjamúlt darabokat. Éppen ezért nem kell megválnunk időtálló bútorainktól, csupán csak az éppen aktuális ízlésünk szerint kell átalakítanunk azt – mondja Andrea. 

A vintage mint stílus egy erősen koptatott hatású, antikolt, „elhasználódott” látszatot keltő irányzat. A köztudatban és a háztartásokban néhány évvel ezelőtt lett népszerű, mely feltehetőleg annak köszönhető, hogy egy olyan kézműves-foglalkozásról beszélünk, mely nemcsak az otthonunkat szépíti, hanem a pénztárcánkat is kíméli, mindezt úgy, hogy közben kikapcsolódik a kreatív alkotó. A műhelytulajdonosok elmondták, egy-egy bútor vagy tárgy megfestése közben lehet csak igazán elmélyülni. A legelején, amikor közelebb kerültek ehhez a trendhez, az első vintage workshop élmény után hónapokig csak festettek, mindent, amit tudtak. – Volt a nagymamánknak egy régi tá­laló­szekrénye, amit a testvérem fel szeretett volna újítani. Innen indult az egész. Az ehhez szükséges festék után kajtatva a testvérem „belefutott” egy Pesten tartott foglalkozásba, ahová megkért, hogy kísérjem el. Én azt sem tudtam, hogy hova csöppenek, de az egész magával ragadott. Nem sokkal később fogalmazódott meg az ötlet, hogy mi is csináljunk egy hasonló helyet, itt, Székesfehérváron. A gondolatot tett követte, ma pedig már ott tartunk, hogy feladtam a főállásom mindezért. A kreatív szemlélet olyannyira megváltoztatott, hogy nem tudtam már azt csinálni, mint előtte – emlékezett vissza Regina. 

A jövőről is ejtve néhány szót, a testvérpár elmondta, hogy úgy érzik, eljött az ideje egy nagyobb és állandó nyitva tartású helynek. Hozzátették, náluk a családias hangulat az első – kilátogatásomkor is egy virgonc kutya és egy irigylésre méltó nyugalommal bíró macska társaságában beszélgettünk –, ezt mindenképpen megőriznék.