Porkoláb Imre: A kiégésre figyelni nagyon fontos

Milyen út vezet a seregből a katedrára?

– Hivatásos katona vagyok, 30 éves szakmai múlttal a hátam mögött és a közszolgálati életpályamodell lehetőséget nyújt, hogy jelenleg a Mathias Corvinus Collegiumban teljesítsek szolgálatot. Az én szemléletmódomat befolyásolja a múltam, vagyis Irak, Afganisztán, ahol műveleti tapasztalatokat szereztem és láttam hogyan alkalmazzák a katonák a hagyományostól eltérő vezetési elveket, illetve a Magyar Honvédség különleges műveleti képességfejlesztése, amelynek részese lehettem és sok tapasztalatot nyújtott. Három évet szolgáltam a Pentagonban is, ahol számos céggel és kutatóintézettel is kapcsolatba kerültem. A diákoknak, az előadásokon, illetve az MCC vezetőképzéseiben két dolgot szoktam hangsúlyozni. Az egyik a hagyományostól eltérő vezetői gondolkodásmód, a másik pedig az innováció. A NATO stratégiai parancsnokságán, ahol 2011 és 2018 között szolgáltam az Egyesült Államokban, elsősorban a jövőbe tekintenek. Olyannyira, hogy 30 éves trendeket figyelnek, hogy merre tart a világ. Geo- és biztonságpolitikai szempontból vizsgálják, hogy milyen problémák adódhatnak a jövőben. Tehát ez valójában egy előre tekintő, proaktív szervezet, ami igyekszik megakadályozni, hogy bármilyen stratégiai probléma felkészületlenül érje az Észak-atlanti Szövetség Szervezetét. Arra jöttem rá, hogy ezek a tapasztalatok a gazdasági és közélet vezetői számára is kiválóan alkalmazhatók, ezért kaptam lehetőséget arra, hogy az MCC-ben megalkossam a régió legegyedibb vezetőképző programját.

Mi az egyik legmeghatározóbb trend az innovációval kapcsolatban?

– Amikor a NATO stratégiai parancsnokát képviseltem, magyar egyenruhában a Pentagonban, egyre elterjedtebb lett a védelmi innováció. Szükség is volt erre, ugyanis a tervezés alapú irányítás már nem volt elegendő. Az észak-atlanti szövetség is érzékelte, hogy a világ felgyorsult, egyre kiszámíthatatlanabbá vált minden és egyre nagyobb amplitúdóval jönnek olyan dolgok, amik miatt újra meg újra megtapasztaljuk, hogy hiába készültünk előre, mégis váratlanul érnek bennünket. Ezzel párhuzamosan az is kiderült már akkoriban, hogy a kisebb, rugalmasabb, innovatívabb szervezetek hatékonyabban tudnak reagálni ezekre a kihívásokra. Mivel ezt az innovációt nem lehet azonnal a gigaszervezetek működési rendjébe illeszteni, ezért kell a kisebb szervezeteket felkarolni, majd integrálni őket egy nagyba.

Előadásainak egyik témája a kiégés, és hogy annak milyen hatása van a szervezetek működésére.

– A kiégésre figyelni rendkívül fontos, hiszen nagyon sok embert érint ez manapság, különösen így, a negyedik pandémiás hullám közepén, ami teljes mértékben képes felbolygatni az életünket. A kiégés ellen tudunk tenni egyénileg is, és ehhez olyan módszereket igyekszem megosztani a közönséggel, a hallgatóságommal, amiket kipróbálva képes lehet bárki harmonizálni legalább egy kicsit az életét. Aztán innen viszem tovább a dolgot, és megpróbálok rávilágítani arra, hogy mit eredményezhet ez a jelenség szervezeti szinten. Így jutunk el olyan stratégiákhoz, melyeket bármelyik szervezet képes a változásmenedzsmentjében hasznosítani. Az újszerű gondolkodásnak éppen ez a lényege.

Vagyis akkor a kulcsszó valójában a stratégia? 

– Mi, katonák már több ezer éve stratégiák mentén gondolkodunk, ám a civil életben csak 1960-ban jelenik meg a vállalati stratégia fogalma. Azóta nagyon sok stratégia átment a menedzsment-irodalomba. Jó példa erre a második könyvem. A stratégia művészete című kötetben beszélek arról, hogy a katonai helyzetek mindig is a váratlanra, a kiszámíthatatlanra, a kaotikusnak tűnő helyzetekre készítik fel a katonákat. Talán éppen emiatt van relevanciája annak, hogy képesek vagyunk olyan következtetéseket levonni, amelyet bármelyik forprofit, nonprofit szervezet vagy akár a kormányzati szektor tud használni a saját környezetében, ugyanis ezek általános érvényű vezetési módszerek. A Vállalati gerillák című, hamarosan megjelenő könyvben pedig azt mutatom be, hogyan is lehet a mindennapokban megvalósítani egy innovatív stratégiát.

Hogyan zajlik maga a vezetőképzés?

– Az MCC már 25 éve foglalkozik tudásmenedzsmenttel, de a Vezetőképző Program mindig is a csúcsa volt az egyetemi képzésnek. Alapjában véve negyed- és ötödéves egyetemistáknak nyújtunk kiegészítő képzést, az egyetemek szakmai programját kiegészítve. Arra törekszünk, hogy megtanítsuk nekik azokat a dolgokat, amivel sikeresebbé válhatnak az életben. Idéntől azonban egy új programelemmel is kibővült a képzési portfóliónk. Ez az intenzív, egyéves Vezetőképző Akadémia. Ennek a programnak kiemelt pillére az önfejlesztés és a személyre szabott képzés. Azokat a soft-skilleket igyekszünk behozni, amitől kreatívabbá, adaptívabbá, kitartóbbá tudnak válni a nálunk tanuló fiatalok. Bízunk abban, hogy ezek a tulajdonságok segíteni fogják őket az életük számos területén. Egy összetartó, egész életre szóló közösséget is építünk.