Egy eredményes életút: nyugdíjba ment Hatalyák Dezső móri háziorvos

– Az évfolyamon a legkiválóbb, legszorgalmasabb diákok közé tartoztál. Végig jeles eredménnyel vizsgáztál, te ezt szerényen elhallgattad. Arra a klinikára mehettél volna dolgozni, amelyikre rámutatsz, ilyen képzett munkatársat mindenütt tárt karokkal vártak. De te a vidéki háziorvoslást választottad, nagy szerencséjükre a móri betegeknek és nekünk, itt dolgozóknak. Szerintem a legjobb és legszebb orvosi szakma mellett döntöttél, jól választottál – így búcsúztatta nemrégiben Fábri Péter a kollégák nevében Hatalyák Dezső móri háziorvost

. – A megemlékezést a feleségem szervezte, úgy, hogy még én sem tudtam róla. Nagy meglepetés volt, nagyon jólesett. Családomnak, közvetlen munkatársaimnak négy évtizedes segítségét, Fábri doktor méltatását, Csáti Géza kollégám háziorvosi hivatásról ejtett szavait ezúton is köszönöm. Sokunknak lett könnyes a szeme – mondta lapunknak a búcsúzó háziorvos. 

– Beteges gyermek voltam. Sokat tartózkodtam falun a nagyszüleimnél, ahol orvosi rendelés csak hetente egyszer volt. Többször injekciókat is kaptam, az orvosságosdobozokból autókat csináltunk. Később az egyetemre elsőre felvételt nyertem. 1977-ben a Budapesti János Kórház I. Sz. Belgyógyászatán segédorvos lettem. Csodálatos kollégákkal voltam körülvéve, akiktől még a kétkezi, úgynevezett fizikai vizsgálatot, orvosi gondolkodást, alázatot tanulhattam – emlékezett vissza a kezdetekre Hatalyák Dezső. 

1980 februárjában Móron körzetorvost kerestek. Elvállalta a praxist, gyalogosan, időnként kölcsönkapott Babetta kismotorral kezdett járni a betegekhez: 

– Ma is hálával gondolok az akkori nagyközség elöljáróira, akiktől azonnal szolgálati lakást, korábbi illetményem háromszorosát és bizalmat kaptam. Egy hónap után egy aláírt, lepecsételt, limit nélküli biankó csekkel, „azt vegyél a rendelőbe, amit szükségesnek tartasz a munkádhoz”, felutaztam Budapestre, és minden szükséges eszközt megvásároltam. Nagyszerű évek voltak, csak a hivatásomnak éltem! – emlékezett vissza a háziorvos. 

Annak idején hat háziorvos működött Móron: Bogyai László, Lenner Lajos, Pohl Tamás, Lakner Gyula és Szagmeiszter Pál, utóbbinak volt a váltótársa Hatalyák Dezső. 

– Körzetorvosi teendőim mellett a Csepel Vas- és Fémművek Móri Gyártelepén, mintegy 1200 főnek üzemorvosa is voltam. Bisztricz Józsefné üzemi ápolónővel magas orvosszakmai munka folyt ott, ragyogó vöröskeresztes közösséggel, együttműködő gyárvezetéssel. A rendszerváltozás idejéből két esemény, emlék mélyen él bennem. A taxisblokádnál Répássy István igazgató behívatott és atyai tanácsokkal látott el az éppen esedékes hétvégi ügyeletre. Kérte, ha máskor nem is, de most vegyem fel a fehér köpenyt, legyen a karomon vöröskeresztes karszalag. Tisztelettel nyitották a torlaszokat, zavartalanul működtünk. Másik emlékem a Nagy Imre újratemetésének Hősök téri nagygyűléséről hazaérkező kollégáim mindenkit magával ragadó, felemelő, különös érzést ébresztő elbeszélései, beszámolói. Jól meggondolta, hogy nyugdíjba vonul? – szögeztük neki a kérdést a háziorvosnak. 

– Gyermekkoromtól elítéltem osztálytársaimat, akik az órájukat nézték. Nekem az idő mindig elrepült. A munkám tulajdonképpen a hobbim. Az idő azonban telik, s az ember izmai elfáradnak. Két-három éve nem okozott gondot akár 80-100 beteg ellátása egy rendelési időben. Az utóbbi években azonban már csak az utcajegyzék alapján vállaltam új betegeket. Őszintén szólva, rendelés közben már egyre többet, egyre korábban néztem az órámat… Hamarabb és kendőzetlenebbül kimondtam, amit gondoltam. Előfordult, hogy az egyik betegemhez hevesen, sőt keményen beszéltem. Este tizenegy órakor is erre gondoltam, nem hagyott nyugodni, felhívtam és elnézést kértem. Hatalyák Dezsővel a háziorvosi ügyeleten még találkozhatnak a móriak, nem köszön el teljesen, de mint mondja, a családja, a felesége biztosította azt a nyugodt hátteret, ami lehetővé tette, hogy a hivatásának éljen. Most itt az idő, hogy amíg lehetséges, ő szolgálja a családot.